Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1247.

1247

Igyekezz elérni, hogy elvárásod csak hozzávetőleges legyen legtöbb

esetben, hogy ne csalódj nagyot, amikor nem teljesül minden mozzanata,

azaz lásd a lényegét fontosnak s a mellékest velejáró adaléknak,

s azt, mi kiszámítottan valósul csak meg, elvárásnál többet, tettet kíván.

Különösen fiatalon még másokra tudunk csak hagyatkozni olyankor,

mikor meg kellene határoznunk, mi függ mitőlünk, s mire nincs befolyásunk,

hiszen még az időjárást is úgy szoktuk emlegetni, mintha kedvünk szerint

sütne a Nap, s bosszúságunkra romlana el jóidő, büntetve bennünket.

S ahogy édesanyánk szinte a semmiből elénk tálal gőzölgő ebédet,

hiszen mi már nem sertepertélünk a konyhában, meglátva a folyamatot,

ahogy lépésről-lépésre készül a sok finomság, mágikus hatás éri

szemléletünket, megnevezzük kedvenc ételünket, s ő máris hozza nekünk.

Édesapánk is, amikor elmegyünk bevásárolni a játékboltba, csak

benyúl a zsebébe, előhúzza a pénzt és kifizeti az árat, alig

jut eszünkbe, hogy ő azért milyen keményen és hosszan megdolgozott,

kívánság és teljesítése rögzül, azt hisszük, hogy ez majd már mindig így lesz.

Aztán ígéretek szintén megtévesztők, különösen ha teljesülnek is,

mert megszokjuk, hogyha megegyezünk valamiben, azon épp ugyanazt értjük,

aztán becsapottnak érezzük magunkat, mikor nem azt kapjuk, amit vártunk,

vagy semmit, mert a másik nem tartotta be szavát, vagy másként értelmezte azt.

Sőt, egyetemes lett, hogy kisebb-nagyobb hitelt adunk másoknak s kapunk tőlük,

de nem családi szinten gondoskodva csupán, öregekről és gyerekekről,

hogy csak visszaadjuk nekik s hogy majd ők is visszaadják nekünk valamikor,

hanem életkezdés így intézményesedve családalapításhoz járul.

Ilyen pénzügyre alapozni teljes mértékben ugyancsak veszélyes lehet,

ha kinek még nem emeltek tízszeresre kamatot, az nem ismeri istent,

ami inkább persze az ördög, mert kegyetlen módon bánik el a kuncsafttal,

illetve aki akkor kisegít a nagy bajban, valahogy túlélni a mát.

Mindebből a tanulság csak az lehet, hogy meg kell válogatnunk, miként éljünk

lehetőségeinkkel, se nagyravágyás ne bújjon belénk, se kicsinyhitű

ne legyünk, de jöjjünk tisztába vele, meddig ér a biztonságos takarónk,

s nagyobbítása végett dolgozzunk serényen, ne alóla kilógó vágyért.

Merjünk ilyenként mutatkozni és keresni hasonló felfogású társat,

ketten, megbeszélve a dolgokat, kevésbé fogunk tévedni nagy ügyekben,

biztosítva, hogy csaponghatunk a kicsikben, a színes kedvteléseinkben,

miket ráadásul nem elvárni szoktunk, hanem magunk teljesíteni egyre.