Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1259.

1259

Ne légy mocskos szájú, a világ is tiszta,

ha természetes alakjában szemléljük,

ne ereszd el magad, vagy ha már, – hozd vissza,

nem igazul élünk, ha csúnyán beszélünk.

Nagyobb baj akkor van, ha már nem is érzed,

mennyire nem illik emberhez a szitok,

okos lévén tanuld meg a különbséget,

mi felszínes álság, s mi lényegi titok:

hogy az elvont szellem temploma a lelkünk,

de csak akkor vagyunk azonosak vele,

ha fényét nem árnyékoljuk le semmivel,

és úgy tudjuk elviselni testi terhünk,

mint hangszert, rajta megszólal örök zene,

tiszta összhangzata végtelenbe ível.