Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1263.

1263

Vallásos áhítattal viszonyulni, mihez tudományt tisztelve kellene,

olyan hiba, amit nehéz szóvá tenni, hiszen közben megsérthetjük féltett

szentségét, titkát, reményét az abba kapaszkodónak, de óvatosságunk 

meg felbiztatja, hogy inkább ő támadjon minket, ha ellenállást mutatunk.

Azaz bíráljuk az egész témakör helytelen feldolgozását, nemcsak az

általa képviselteket, értelmezése szerinti megnyilvánulását,

mert másként kell a kérdéskört kezelni, nem a dicsőség látványosságáért,

hanem az igazság feltámasztásáért, mégha úgy célt érni nehezebb is.

És nem fog összeomlani a valós tényektől ez az eszménk, elméletünk, 

sőt ellentámadhatunk, ha megérett rá az idő, felgyűlt sok bizonyíték

és híveket toboroztunk a megoldásunknak, van esély áttörésre,

mert egyszerűbb, érthetőbb és célszerűbb is a mai élet gondjai között.

E gondokat éppen múltunk helytelen beállítása okozza, és most már

rajtunk túl szenved tőle több országcsoport, földrész, sőt maga a természet is,

az ezekhez való hozzáállás elkutyásodott, amint minket sem vesznek

kutya számba se azóta, hogy jótettünkért nem kapunk mást cserébe, mint verést.

Ebből is látszik, hogy nem egyénekről van szó, hanem esetünkben nemzetünkről,

melynek műveltsége oly ősi és meghatározó, hogy messzire elterjedt,

bár ezt is tagadják, kik a nyereségből azért csak-csak részesültek,

sőt olyannyira, hogy fejünkre nőttek, de csak kegyetlenségüket használva.

Amire mi sosem voltunk vevők, mert miért kellene gyilkos hajlamokat

ébredni engedni magunkban, ha a békés, gyümölcsöző út járhatóbb, sőt,

sem annyi sok szenvedést, sem annyi elvetett háborús magot nem szolgáltat,

de tanítva áll rendelkezésre mindenki felé, ki tehetséget mutat.

A tehetetleneket pedig felkarolja, felmutat emberségességet,

irgalmat a megtévedteknek, kegyelmet a főben járó bűnösöknek, mert

az életelvet tartja első elvnek, aztán isteni személyiségünkét,

boldogan látja ezt, s nem mást, az egész földön is vallásként érvényesülni.

Hol van ettől a távoli földrészeken feltárt kegyetlenség-nyomok árja,

befedhetetlen szakadék tátong köztünk és gyilkolással érvényesülők

között, legyen az régebbi vagy mai háború, sőt háborúság lélekben

a másik ember ellen, különösen, ha az szomszédunk, vagy elesett valaki.

A nagy-nagy baj tehát, hogy bár a jóság léttörténete már jól kimutatott

erre szakosodott tudósok által, de nem az van követendővé téve,

hanem az elnyomó hatalom az ördögi példa, és hamis ragyogását

imádják, s még a mieink is, a megtévedettek, sutba dobva tudományt.