Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1265.
1265
Nemzetünk ügyében nem végrendelkezhetünk egyénileg, lehetőségünk
korlátozott, ahová elér a hangunk, ott hangoztathatjuk nézetünket,
álláspontunkat általunk jelentőségteljesnek tartott kérdésekről és
jövőbeli teendőkről, felhasználva kialakított tekintélyünket.
Ezért inkább a folyamatban kell bíznunk, aminek tevékeny részesei
voltunk életünk tudatos, elkötelezetten munkálkodó szakaszában
nemzeti közösségünk felé, akikért viszont nem mindenki tud felelős
hatékonyságot vállalni a saját nehezen fenntartott kis életében.
Ám ezek közül is a nagy többség érzékeli a kiválók eredményeit,
amivel hozzájárulnak közös életutunk akadályainak legalább
tudati elhárításához, figyelemmel jutalmazza az ötleteket,
melyek neki nem jutottak eszébe nemzetünk boldogításának terén.
És itt nagyarányú és hosszútávú összefüggésekről van szó, nem rövid
és apró ügyekről, amit a legtöbb tevékenység céloz, amit megrendel
mintegy a közösség vezetésére rendelt vagy arra hivatott részének
minket elérő, ránk vonatkozó, feladatadó jó–rossz intézkedése.
S ha te nem csupán ezek végrehajtója, élvezője, vagy elszenvedője vagy,
hanem meglátod a mai lépés messzire mutató lényegét, fejlesztendő
vagy megállítandó szándékkal, törekvéssel, gyakorta meg kell elégedned
hatásod lassanként – ha egyáltalán – kibontakozó teret nyerésével.
A nemzet lassan halad, még lassabban fordul új irányba, és sokan vannak,
akik gyorsabb mozgást indítanak, legalább saját életükben, úgy vélve,
érezve, hogy ők maguk már odaértek, ahová az egész népet jutni
szeretnék látni, de ezt gondolatban képzelik és bizonyára tévednek.
Mert ha előbben és elhanyagolható kicsinységben képesek is bármit
megvalósítani, az csupán egyéni út, mindenki által végigjárni,
elsajátítani alig remélhető, nincs is rá történelmi példa, hisz’
inkább gyors összeomlását látjuk túlzón parancsoló rendszereknek.
S a nem kimunkált, nem kiérlelt csak ilyen lehet, amikor pillanatnyilag
helyesnek látszó döntésekből fakadtak a megvalósítás során hamar
össze dőlnek elégtelennek bizonyulva, mert átlépték a határt régen
követett természetesség jellegén – amit törvény biztosított – túlra.
Így a mai világban sem lehet tehát átugrani saját árnyékunkat,
mit az igaz múltunk vet, s vetett elődeinkre és vet majd maradékunkra,
s ilyenek csak akkor lesznek, ha olyanok, akikhez az időáthidalást
most minden szempontot mérlegelve biztosítjuk, és nem buta hebehurgyán.
Comments