Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1288.

1288.

Az önellenőrzés, önmérséklet gondolkodásunk

tárgyát, irányát nézve sokkal károsabb lehet,

mint hinnénk, mert ha tilos a téma, sosem

tudjuk meg, hogy valóban káros-e vagy hasznos,

ha előzetesen leállítjuk erőnk ráfordítását, kutatását,

végsősoron egyhelyben fogunk csak topogni.

Mostanában felerősödött folyamatot látunk,

hogy csak kapkodjuk a fejünk, hogy igaz-e,

amikor ki akarnak venni a látó- és gondolatkörünkből

bizonyos ügyeket, kérdéseket, nem foglalkozhatunk

vele, mert káros lesz, no, nem maga az ügy hatása,

hanem ha foglalkozunk vele, fenyegetnek.

Hogy kik is, hozzánk csak a hírük jut el,

de van, ahol annyira hatásosak, hogy

a munkáltatók, a hírlap- és könyvkiadók,

újságok, rádiók és tévék irányítói, s bizonyára

tulajdonosai ki is teszik a szűrét, aki nem áll be a

sorba és olyat mond, közöl, amit nem engedélyeztek.

Nohát azt, gondolom, nehéz kitalálni,

hogy mi az valójában, és betartani a szabályt,

mely nincs lebontva tételesen egy-egy esetre,

lehet, még közölve, megfogalmazva sincs,

csak érzékeltetve, hogy létezik, s nem vezet jóra

a mellőzése, figyelembe nem vétele és áthágása.

Kaffkai vagy orwelli az egész, de az csak irodalmi

figyelmeztetés volt, ez pedig kényelmetlen valóság,

kényszerűség, olyan félelemkeltés, ami

megmérgezi már nemcsak a szakmai köröket,

de a mindennapi életet is, hiszen megjelent

az iskolában, az utcán, s a buszon is már.

Még a sportpályán is, s talán a templomok csendjét is

felveri, mi lesz ebből, reményünk sincs a válaszra,

a változásra, mert tiltakozásnak helye nincs,

annál is inkább, mert a tömegek nem igazán

érzékelik, sőt van köztük sok, akinek tetszik,

aki kihasználja, hogy a zavarosban halászhat éppen.

Így aztán szerencsénk van, ha mi fel tudunk

készülni rá, no nem az elvtelen alkalmazkodásra

hozzá, hanem elkerülésére, be sem engedjük ide

sosem, mert látjuk káros megnyilvánulásait,

következményeit sorra a még távoli példákon,

amik már egyre közelednek, megnőtt a veszélyük.

Most kell összefogni, egységet elérni

a megítélésben, ehhez pedig elsődleges

a felvilágosítás, okosak legyünk, ne hagyjuk

magunkat megtéveszteni szirénhangoktól,

elmenni a könnyebb ellenállás felé, amikor

a bizonytalanság, kételkedés táptalajt ad a befolyásnak.

Ahonnan már csak kis lépés az önfeladás,

bizalomvesztés mindenben, mi azelőtt szent

volt, ezért kell komolyan venni értékeinket,

nemcsak tudni róluk, de megélni őket, támogatva

egymást a jóságban, becsület és igazságosság

terén, mindent kimondva, ami jólesik, mert emberi.