Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1305.

1305.

A gyermeklélek ismerete külön szakma, de

valamennyire mindenki szakemberré válik,

elsősorban akinek gyereke van, nevelést vállal,

de még a külső megfigyelő is nagyjából tudja,

mi történik a gyermek lelkében, ráadásul

vissza is emlékezhet a saját gyerekkorára.

A nagy többség nem is tulajdonít ilyen irányú

tanulmányoknak szerepet a gyerekvállalásban,

belevág vágytól vezérelve, hogy legyen gyereke,

különösen a régi időkben volt más a hozzáállás,

mint ma látszik, a gyerekek csak úgy elvoltak,

utánozva, beilleszkedve növekedtek.

Földrajzi környezet, társadalmi állás, gazdagság

vagy szegénység volt döntő mindig, s máig az,

hogy jutott-e és milyen nevelésre pénz, mert az

kiváltság számba ment, szinte a kasztosodásig

meghatározta az élők sorsát, és ritkán tudott kitörni

onnan bármilyen tehetség, erre két út adódott.

A katonaság és a papság esetében a rátermettség

és kiváló felfogóképesség, mely azért korán

meg szokott mutatkozni, volt segítő, inkább

a szülőknek, akik elég fiatalon odaadták

szülöttüket, boldoguljon máshol, lásson

világot, okosodjon és vigye valamire.

A maradék többség pedig élte az évezredes

hagyomány kijelölte életmód részleteinek

elsajátítását évközi beosztásban, sőt még

hosszabb kifutást is szem előtt tartva,

amibe beletartozott utód nemzése, szülése,

azaz a házasságra felkészültek fiatalon.

Nem úgy, mint ma, amikor minden másra

kell vagy kívánatos fel- s rákészülni, s a munka

világán túl ott az egész földgolyó mint célpont,

bakancslistára hagyatkozik megelégedés, s egyéb

szenvedélyek is kielégítendők, mindenre van gondja

a mai fiatalnak, csak családalapításra nincs.

Így aztán házassági tanácsadásra szorulnak,

családállítást vélnek tanulhatónak, fizetnek érte,

amit mintakövetéssel ingyen is jól elsajátíthattak

volna szüleiktől, ha bíztak volna bennük,

szakadék nem tátongott volna köztük, hogy

mi kedves egyiknek és mi nem a másiknak.

És ez összefügg az élet értelmének, értékének

megítélésével, a mi korunkra már nem látjuk

a fáktól az erdőt, olyan nagy a kínálat, hogy a

javak választását már nem bízhatják ránk termelőik,

irányítják ízlésünket, kedvünket, eszünket,

többnyire megtévesztőn, mit szabad nekik.

Minden korosztály célkeresztbe került,

s a verseny nem értük van, bizalmukat sem

tudatosan adják valamire, valakinek, hanem

mert úgy gondolják, az, vagy ő a legjobb,

s ehhez a versenyt nyerőnek le kell taposnia

a többit, s a végén bár vannak győztesek,

de sokkal inkább vesztes a gyermekek lelke.