Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1311.

1311.

A nemzetközi turizmus kipróbált nyalánkságokat

kínál, történelmi szereplők síremlékét,

vallásalapítókkal kapcsolatos szent helyeket,

az ókor hét csodáját hetvenhétszer, de mindet

az utóbbi évszázadok építményi szintjén,

valami eredeti rajzot pompásan felhasználva.

Átalakító megőrzésnek mondják a beavatkozást

ezen réginek hirdetett emlékromokba,

sokat a föld alól kiásva mai helyen, és egyből

tudják a történeti feljegyzésekből, hogy hova

sorolják, mint értékeljék, állítsák be,

tegyék vonzóvá millió látogató felé.

Mintha párhuzamosan a régi világban is

lett volna gondoskodás a négy-öt méter

mélyre süllyedő emlékekről szóló iratok

termelése tekintetében, azaz ahogy az évezredek

alatt a nyolcméteres lösz takaró alá bújt a múlt,

íródeák krónikások megörökítették.

Nyilvánvaló, hogy nem így történt, ami

tönkrement, rommá váltan annak még az

emberi emlékezetből is kiveszett a nyoma,

épp mert az emlékezők is elpusztultak, legyőzőik

eltörölték őket, vagy időjárás fordult kedvezőtlenre,

élhetetlenre, máshol kellett új életet kezdeni.

Az emlékezet folytonosságát tehát csak

ráerőltetik egy-egy vidék újabb urai saját

hatalmi rendszerük érdekében arra a területre, 

olyanként eladva, mint amit utazásban

vágyukat kiélők élveznek, legyen az vallási

misztikum, nemi kicsapongás, diktátori őrület.

Hogy esetleg mai körülmények között is

felfoghatatlan nagy tömegű épített környezet

romjaival kell szembesülni, kutatását végezni,

annak ellentmondásos létét egyszerűen

átugorják, magyarázatot a beláthatatlan régiség

erejéből véve, magyarán mondva, hazudva.

Legalábbis eddig megspórolták a valódi munkát

a feltárásokkal, mert kellett a gyors siker

a nagyarányú támogatás elnyeréséhez,

így alakult át a régészet hatalmi rendet támogató

látványpékséggé, elrettentés és áhitat,

félelem és nyálcsurgatás jó kiváltójává.

S ami valójában a homoksivataggá vált tér

helyén, őserdők mélyén, a tengerentúlon

és több ezer évvel ezelőtt volt, lenyűgöző,

mert emberi alkotás, de mikéntje, minősége,

értelme még megfejtetlen, a mai emberek

igényeit kiszolgáló tálalással bemutatva.

És ez vonatkozik még a mai Európánkra is,

felnagyítva látjuk műemlékezését, hamisan,

mert egyrészt ami nekünk egyidejűleg

elérhető, az évezredek teljesítménye,

másrészt a használati és szakrális szempontú

feliratuk lekicsinyli azt, elevenségük nélkül.