Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1312.

1312.

Egyes tudósokra díjeső hullik, másokat

 észre sem vesznek, de ők sem jelentéktelenek,

csupán nem felkarolandónak ítélik eredményüket

a pénzosztó hatalmak, akik aztán díjat ítéltetnek

oda azoknak, akit támogattak, dupla hasznon,

ingyen reklám, milyen jól látnak előre.

Pedig éppen ebben van manapság a nagy

veszély, ami az emberiségre leselkedik, hogy

olyanok és olyat támogatnak zömmel, akit és

amit meg sem értenek, az átlagembernek

felfoghatatlant, de még a tudós sem látja felfedezése

következményeit teljes mértékben, lásd atomerő.

A másik, hogyha már odaadták a pénzt,

futnak utána, közben hiába jön elsöprő bírálat

a tervre, folytatni kell, nem állítják le, veszteség

lenne, a befektetés elúszna, így hát a megvédésére

fordítanak  még pótlólag összegeket,

újságírókat megfizetve, hogy népszerűsítsék.

Azt, amit alig lát át pár tudományba beavatott,

mert ott tartunk, hogy már az összerakott

kísérleti bemutatók elvi alapelemei olyan

elvontak, csak annak a saját összefüggésnek

a kiszolgálójaként értelmezettek, hogy aki nem

képzett abban, nem fogja tudni, miről van szó.

Így az ellenvetéseknek kétszeresen sem lesz tere,

egyrészt a sajtóban nem lesznek bolondok

a maguk állításait kenterbe verőt lehozni,

másrészt a nagyközönség, akinek a cáfolat

szólna, bolondériának minősheti hamar,

követelve Nietzsche–Zarathusztra kötéltáncosát.

A koránjött, meg nem értett, csak mellőzést,

üldöztetést kapó tudósoknak csodálnivaló

a kitartása, hűsége ötletük és kutatási céljuk

mellett, amit ők természetesnek éreznek,

legfeljebb szenvednek szűkösebb tudományos

eszközpark miatt, amit azért tudnak ésszel pótolni.

Nagyobb baj, hogy sok ilyen felfedezés, mű

utólag sem válik közismertté, mert az akadályoztatás

még ide is kiterjed, ezért ügyes közösség maga

kell gondoskodjon az ilyenek felkutatásáról,

feltárásáról, hogy legalább az oktatásban

érvényesüljön a zseniális módszer.

Odáig menve, hogy alapítani kellene

ilyen tudósi műveket, teljesítményeket

utólag elismerő díjat, önvédelemből akár,

hogy a legszélesebb skálán működjenek továbbra

a gondolkodó elmék, tudva, de látva is már,

hogy eredményeik egyszer majd hasznosulni fognak.

Ugyanakkor a ma díjazottakra sem szabad

mint megalkuvókra nézni, igen nagy tehetséget

és szorgalmat igényel a tudósi munka, oda

eljutni sem egyszerű, sokévi tanulás, gyakorlat,

és semmi sem biztos, ha igazán a természetben

sosem voltat akarnak megteremteni.