Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1341.

1341.

Ne dobd el a létrát, ha felmentél a padlásra,

mert nem tudsz lejönni, ha ott megszűnik az élet

további lehetősége és nagyot zuhansz,

mikor visszaesel korábbi állapotodba.

Azaz mivel összetöröd magad, nem lesz olyan,

mint volt semmi sem, ráadásul a régi nótát

elfeledted és új muzsika szól már körötted,

lassanként fejedre nőtt legyőzőid diktálják

a tempót, amely hol gyorsabb, hol lassúbb, nem érted

a céljukat az ilyen embereknek, hogy élni

nem úgy akarnak, mint te, egyszerűbben, áldozatot

hozva önmagukért, eredeti régiségben.

Fogalmad sincs, hol rontottad el, te modern ember,

hogyan kúsztál-másztál egyre magasabbra hiú

ranglétrán, a fokokat alattad letördelve,

más ne követhessen felemelkedésben, talmi

sikerben, hol különbséged fals szolgálat adja,

amibe vetetted önértéked, hogy te jobb vagy,

mint akiket erőszakkal arra kényszerítesz,

téged magasan tartsanak, fegyver árnyékában

tudatosítva, hogy bármikor elpusztíthatod

őket, jobb, ha békén maradnak, tűrnek elnyomást,

amit önmagukkal akartál végeztetni a

végén, de a hitükkel nem törődtél s vesztettél.

Nem érted, a nyomor hogyhogy ilyen életképes,

milyen kis előrelépéseknek tud örülni,

mennyire a folytatólagosságban érdekelt,

bármekkora veszteséget is szenved el.

Azaz jobban törődik önmagával náladnál,

majdhogynem nem is ismeri az önzés kórságot,

mert a közösséget tartja Isten képmásának,

minden pillanatát örökkévalóként éli.

A te őseid is ilyenek voltak előtte,

mielőtt a fegyvert feltalálták a bűnösök,

s vele elkövetet bűnük máson torolták meg,

mintha égi igazságszolgáltatást adnának,

majd fegyverként használták a gazdagságot, amit

ügyesen, de érdemtelenül halmoztak egyre

magasabb kegyre emelkedve, ranglistát szítva,

élő csillagként tiszteltetve földönjárókkal.

Ma neked életelemek kicsúsztak kezedből,

felfoghatatlanként száműzted a szentségeset,

magaddal is elhitetted, hogy elég papolni,

légüres térben, talajtalan kalimpál lábad.

Ám ha már máshol művelik az emberlényeget,

megmentheted lelked, ha nem pusztítod el őket

magaddal együtt, bevallva hazug történelmet,

együtt még megélhetitek igazság áldását.