Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1349.

1349.

Hogy nem felbolydult méhkassá tettük a világot,

de inkább valami középkori csatatérré,

ahol elfajult harc folyik, s összekeveredett

barát és ellenség, mára nyilvánvalóvá lett.

Sőt annyiban sokkal-sokkal rosszabb a helyzetünk,

hogy a békés életet élők prédává váltak,

jószándékúan engedjük magunk közé őket,

akik gyilkos merénylettel válaszolnak nekünk.

Nem értjük, vagy nem merjük bevallani, kutatni,

hogy honnan e hegynyi gyűlölet, mi a gyökere,

bár emlegetünk holmi bűnös gyarmatosítást,

az régen volt, aligha maradt eleven nyoma.

Ami maradt utána, az még mindig hátrányos,

és ez lehet a helyzet fő meghatározója,

hogy berendezkedés szegényre és gazdagra

osztja a népet ott, s szít elégedetlenséget.

Amit aztán meglovagol egyoldalú irány,

mely a fejlett világot teszi meg bűnbaknak, és

azt amúgy kiszolgálja, de mégis kárt okozva,

támogatva bajunk, jobb alkupozícióért.

Azazhogy üzletté lett még a biztonságunk is,

védelem és támadás eszközei, s így mintha

értünk lenne, úgy látszik, az ipar fejlesztése

hadi célra, amibe mi bele kell nyugodjunk.

És hogy a civil életet is megfigyelik már

éjjel-nappal, vannak rá megfelelő eszközök,

azt jelenti, eszköznek tekintenek minket is

ők, akiket valójában szolgál e gazdálkodás.

De nem akárhogyan, hanem elképzelhetetlen

hasznot csoportosítva feléjük, s többieknek,

földrésznyinek sem jut elegendő fenntartani

legalább a későbbi jóléthez kellő lépést.

Amit tehát ma kötelező lenne megtenni

a biztos jövő érdekében, az marad most el,

olyan bizonytalanságot okozva, növelve

kiszolgáltatottságot, hogy nem lesz fennmaradás.

A pusztulás azonban nem lesz korlátozható

a kijelöltekre vagy csak szerencsétlenekre,

akik közvetlen előtte végveszélybe fogják sodorni

az egész emberiséget, támadást intézve.

És azt minden és mindenki ellen fogják tenni,

mint a legelső háborúban történt a Földön,

és már mostanában is látjuk, hogy egyedüli

cél a rombolás, következménye nem érdekes.

Annak például, aki maga is belepusztul,

öngyilkosok öngyilkolásszák az emberiség

színe-virágát most, és minden egyesét később,

ha nem szűnik gazdagodás hatványozódása.