top of page
szilajcsiko

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1357.






                                  

          


1357.

  

Lelkesen üdvözölni egymást a létezésben

mindennapinak látszó, bár örömteli élmény

mindkét fél részéről, de nem szoktuk elemezni

mélyebben, micsoda nagy dolog történik ekkor.

 

Csak úgy átbiccentünk a túloldalra, kezünket

felemelve átintünk, vagy kezet fogunk, rázunk,

arcot érintünk kétoldalról, ritkábban egyről

újabban, és pá, pá!-t integetünk elváláskor.

 

Mi ez, ha nem a semmiből előbukkanás és

a semmibe eltűnés látványos kezelése,

mert addig csak a gondolatunkban volt jelen az,

aki megjelent előttünk, megjött hozzánk, vagy épp

 

fordítva, elmegy, eltávozik, nem látható lesz,

de aki itt van közelünkben, mellettünk, ő van

igazán, elevenen, érinthetően, látást

és hallást lekötve, működtetve, jutalmazva

 

bennünket a jelenlétével, egész valója

átadásával, feltárásával, és még csak a

megjelenéséről van szó, annak egetverő

hatásáról ránk, gazdag, pezsdült érzésvilágról.

 

Ugyanennek még többnek kell lennie, amikor

állandóan együtt vagyunk valakivel, és így

is van házastársak, valamint szülő–gyerek

kapcsolatban, ahol elválás szinte fájdalmas.

 

Látunk is példát utóbbira, szülők végletét

nem számítva, mint személyes titkát mindeniknek,

de a gyerekeken látjuk, nehezen szokták meg,

hogy szülőjük nélkül kell maradjanak valahol.

 

Ha pedig mi messzire távozunk, néhány napra

vagy hosszabb időre, magunkat is elveszítjük

kicsit, nemcsak őt, őket, akiket odahagytunk,

mert velük már megtaláltuk életünk értelmét,

 

velük szövevényes kapcsolatban állva, de még

lazábban is, együtt érjük el érzelem csúcsát,

együtt sírunk, együtt nevetünk, ahogy mondani

szokás, s tudni egymásról testközelben igazi,

 

mert bennük azonosulunk nyilvánvalósággal,

ami bensőnkben van és külsőnkön is látható,

de mi magunkat nem látjuk, csak az ő tükrükben,

így észleljük igazán, mi embernek lenni.

 

Ama tükröződésben mérhetjük meg, kik vagyunk

csakugyan, eltérésekből, hasonlóságokból,

nélkülük befagyasztana bennünket a magány

visszajelzéstelen egyhangú egysíkúsága.

 

Sőt, nem is lennénk szüleink nélkül, s mintha ezt ma

sokan elfelejtenék, ezért hát nem találkoznak

a valósággal, üdvözöljék benne magukat,

de létezéstelenné váltan tengődni mi értelme?

 

 

 

 

 




 


10 megtekintés

Comentarios


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page