Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1358.

1358.
Egy gondolat csak a jéghegy csúcsa, hasonlattal
élve így lehet jellemezni, mikor felmerül,
fellángol, vagy csak elönti eszünket, duzzadva,
mélyülve, szétáradva, lenőve gyökeréig.
Minden azt megelőző gondolatunk benne van,
s mindet módosítani fogja visszamenőleg
majd ez, bár most nem azokkal törődünk, csak ezzel,
ezt akarjuk a lehető legjobban megszülni.
Világra hozni a semmiből tehát, gondoljuk
róla felszínesen, mert mélyen belenézve
a folyamatba, észrevennénk a gyökereket,
rájövünk, valószínű miért jutott eszünkbe.
De az új olyan izgalmas, hogy nem törődünk az
előzményeivel, ezt akarjuk lehetően
kiteljesíteni, mi mindenre vonatkozik,
mire alkalmazható, miként hasznosítható.
Ekkor pedig nem történik más, minthogy elmélet
keletkezik, vagy már volt is, csak nem tudtunk róla,
ahhoz igazodik mint vezérfonalhoz tovább
elviségi haladat, még anyagi téren is.
Mert akár a legelemibb érzékelés sem áll
meg önmagában, hanem előbbiek megszokott
benyomásának elmebéli rögzüléséből
idéz eredeti mintát, vagy attól eltérőt.
Utóbbi esetben újdonság születését úgy
és akkor állapíthatja meg, ha bizonyosságot
szerez a megmásultságról, de azt is korábbi
állapothoz viszonyítva illesztve magába.
Megőrizve benne a régit is tehát, újjal
gazdagodva, ami beleillik eddigiek
sorába, vagy kissé eltér, közepesen, s nagyon
kirívóig mehet a skála, nyitottak vagyunk.
Megnyílunk ilyen új befogadására azzal,
hogy míg az elvártat várjuk, aközben a világ
megváltozott arcát mutatja, vagy épp tudásunk
teszi lehetővé tudásunk e bővülését.
Így vagyunk elviségünkből fakadó eszmei
eszköztárunkkal, azaz elméleteinkkel is,
ahogy megszületnek és tudatosulnak, lesznek
mellékzöngék, kételyek s további nehézségek.
Hogy csak a fájóbb oldalról közelítsünk hozzá,
de világos, az örömteli sem különbözik
ebből a szempontból, ami a továbblépésre
ösztönzés, mert egyik gondolat sem végső hegycsúcs,
ahová elérve megállapodhatnánk, hanem
a belátott táj hívogatói s veszélyei
egyaránt eszmei továbblépésre sarkallnak,
s e folyamat állomása mindig gondolatunk.
Comments