Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1359.
1359.
Milyen érdekes, hogy a történelemnek is van
csontváza, teknőc burka, olyan kerete, váza,
amelyet ki vagy be lehet tölteni adatok
hozzáadásával, melyek csupán ránk jellemzők.
Ezt azért nehéz meglátni az eseményfolyam
mögött, régmúlt történések közvetítésében,
mert annak szereplői hús-vér emberek, alig
hinnénk, hogy eleven szerepük milyen sablonos.
De hogy nem különböznek nagyon egymástól, azt jól
mutatja, hogy még a legnagyobb alakok is úgy
cselekszenek, olyan célokkal rendelkeznek, hogy
szinte behelyettesíthetően hasonlóak.
Sőt, a birodalmak is nagyjából ugyanazon
a területen következnek egymás után, hogy
szinte melegváltást látunk, uralkodó család
tűnik le, kihal, és új lép királyi színpadra.
Miközben az emberi emlékezet véges, és
korábban nem voltak ezt segítő eszközök, az
írás csak igen későn tudott nagy tömegben
hordozóra találni, kezdetlegesen rögzült.
Vagyis csak néhány nemzedékig láthattak vissza
az események tekintetében, míg személyek,
családtagok esetében hat korosztályt tudtak
említeni, ennyire maradt meg máig szavunk.
Ma már azonban csak két-három felmenőt szokás
fejben tartani, beszélni róluk, mert hisz sokkal
idősebbek lettek a szülők, mikor az első
gyerekük születik, s már nem él együtt nagycsalád.
Ezt a veszteséget aztán valamennyire a
történelemkönyvek pótolják, nem közvetlenül
átélteket mesélnek öregek nekünk, hanem
pártatlannak mondott nézőpont szerint olvassuk
a beszámolókat történelmi események,
csaták, várostromok, dinasztikus házasságok
és egyéb, a király köréhez tartozókról, de úgy
előadva, mintha országokról lenne ott szó.
Ám ilyenek nem voltak régen, sőt birodalmak
sem képződhettek, hanem birtokokat próbáltak
leigázni fegyveresek, kirabolva, adót
behajtva később, nem volt mai értelmű állam.
Mint történelmi eseményfolyam összefüggő
sorozata sem, ahogy most elénk tárva kapjuk,
viszont a művelődés lépésenkénti ügyes,
okos előrehaladása, vívmánya terjedt.
Ennek pedig része volt csillagok járásának
ismerete, körforgó visszatérése, hová,
fel az égbe, nagy vezérek nevét tették utóbb,
kiknek forgása forgatta a földi életet.
De árulkodó, hogy a csillagképeknek más volt
a neve népi emlékezetben, nálunk kivált,
de a távoli keleti népeknél is, sokkal
kifejezőbben ráillett égi alakzatra.
Ez pedig egyértelműsíti, hogy megelőzte
hatalmi gépezet fogaskerekeként való
szereplését, midőn a történelem csontváza
lett, belefért a legkegyetlenebb hódítás is.
Comments