Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1361.
1361.
A negyedik parancs nincs igazán kibontva, mert
így talán jobban érvényesülhet, mintha szájba
lenne rágva, hogy a szülők tiszteletével a
tanácsukat is bizonyára megfontoljuk majd.
Csak vérségi kötelékre bízva marad a
tisztelet, hogy életünket nekik köszönhetjük,
tiszteletet parancsol áldozatvállalásuk,
hogy a világra hoztak minket és felnevelnek.
Ez a fele aztán olyannyira kiemelt lett,
nemcsak a tízparancsolat egyikének, abból
lehagyva, „hogy hosszú életű lehess a földön”
második részt, de mert életlendület is elmúlt.
Élet tovább adásának semmihez sem fogható
élménye, szándéka igen alábbhagyott ma már,
így többszörösen köszönhetjük, hogy megszülettünk,
nekik, akik nélkül még később sem tudunk élni.
És igen, hosszú élete annak van, aki okos,
ügyes, és ezt nem lehet hebehurgyán, tisztelet
nélkül szüleink, tanítóink iránt elérni,
vagy épp afelé, amiről szól, a világ iránt.
Mi hát a tisztelet, hogyha ilyen fontos, miért
van magára hagyva újabban, világ árvája,
bár ugyan hangoztatják és kikövetelnék, de
ferde irányban és a helyest tagadva teszik.
A tisztelet nem együttérzés, de elismerés,
a jó és szép példaként állítása, helyeslés
és főhajtás, nem alamizsnaként, de jogosan,
szerencsésnek érezzük magunk hasonlítva rá.
Tanítani is ezt szabad, ezt kell, egészséget
és erényt, a hozzá vezető utat, mértéket,
mivel elősegíthetjük, megtarthatjuk, de nem
minden adottság függ tőlünk, tiszteljük, ami van.
És köszönjük ezeket is felmenőinkben, még
egyes képességek, testalakok is számon vannak
tartva, melyik nagyszülőnktől örököltük, és az
ő életük a jövőnkre nézve eligazít.
Ugyanez van a mesterségekkel, tudománnyal,
jó tudni, ki találta fel, milyen eredeti
ötletből, eljárásból fakad, az a lényege,
megismétlése, folytatása úgy lehetséges.
A természet tisztelete megakadályozza
helytelen felhasználását, mi veszélyekkel
jár, látunk példát, siratva millió halottat,
ha csak háborúban elhunytakat soroljuk is.
Mind e követelmény az istentiszteletben tud
egyesülni, ezért a vallás nem nevetséges,
nem elnyomandó, mint ma kezelik, akik szülőt
nem tisztelnek méltóságuk Isten örök szintjén.
Comments