Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1370.

1370.

Ha tudós akarsz lenni, tudományt művelni, meg

kell tanulnod olyanról gondolkodni, ami

van ugyan, de nem tudunk róla, fel kell fedezni,

vagy jeleivel, jelenségével találkozunk,

de nem tudjuk, mi az, mi van mögötte, mily törvény,

mozgató képlet, rejtett összefüggés, s egy módja

van, hogy rájöjj: szélesebb fogalmi keretbe kell

ágyazni, amit kutatsz, mint addig bárki tette.

Nagyobb gondolati teret tágítani, mint az

addig létező és az emberek tudatában

megjelenő, s főként amire csak te vagy képes,

mert te kaptad azt a talentumot, hogy élj vele.

S ha ez nem érthető, jöjjenek a példák, hiszen

a világ egyértelműen ettől ment előre

a múltban, és a jelenben is vannak égető

gondok, felmerülő kérdések, mik megoldandók.

Például a természetben nincsen kerék, mégis

feltaláltuk valamikor régen, gurítani ugyanis

mindent könnyebb, mint cipelni, s ez a jó

felismerés aztán törvényszerűt is tartalmaz.

Ám a tökéletes eset követelményére

előbb rájött, aki egyengette-faragta az

alakját, mert látta az alkalmas íveket és

összerakta fejben, hogy az egész olyan legyen.

Ez aztán minden kézműves, fémműves szakmánál

előjött, hogy hinni kell beszélő megérzésben,

bízni a természetben, hogy majd javunkra szolgál,

ha érvényességeit megfelelően bírjuk.

A sok állathang között az emberé egyedi,

mert számunkra jelentést hordoz, összehangolja

a közös tevékenységet, egyéni mesterség

fogásainak neveként pedig sikert tanít.

A szóbeszéd elvárásokat engedélyez a

jövőre, gabonavetés vagy tyúkültetés, sőt

főzés-sütés eredménye ígéretként előbb

létezik mind, mint valóságban, és ez igen jó.

S ezzel máris jövünk vissza az állításhoz, hogy

a gondolatban többnek kell lenni, mint létező

eset, s ha elvonatkoztatunk a gyakorlattól,

elméletben is így van ez, műveleti szinten.

Az adatok egyenrangúsága, hogy belőlük

kijöhessen, ami benn van, ne akarjuk őket

alávetni korábbi tudásnak, legyünk bátrak,

nyitottak az újra, de a régiség tükrében.

Rakjuk egymás mellé szavak mintájára a

dolgokat, és higgyük el az új jelentést, és az

új jelenség elvét látva, döntsünk elvetése

vagy megtartása mellett, további reményében

a képességünk hasznának, merthogy jóra szolgál.