Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1377.
1377.
Az életfolyamatban nincsen megszakítottság,
legmélyebb alapként szolgálja létezésünket,
bár szakaszokra, darabokra szakad és törik,
felszíne alakjából figyelmünk részesülhet.
Alatta sejtgépek gyárakként termelnek újat,
cserélnek régit, éretten tovább szaporodnak,
belesimulva a természet rendjébe, midőn
szervetlen szervessé lesz, majd hervad, szénné korhad.
Ahogy mikor felébredünk, nem láthatjuk vissza
az alvásidőt, csak a megelőző van észben,
mert az ébrenlét a tudatos, ugyanúgy élőként
világalkotók vagyunk, részeként létegésznek.
Velünk születik, fejlődik világunk valóság
talaján, barátkozunk vele sok segítséggel,
és lélekburkunkat szellemiséggé tágítjuk,
feltöltjük elménket gondolatokkal és képpel.
És mivel összetársítjuk a tapinthatóval,
szagolhatóval, ízlelhetővel mindazokat,
amiket látunk-hallunk, azonosítást végzünk:
fogalmakkal, tárgyakkal parolázik gondolat.
Meg aztán persze így egymással is kezet fogunk,
sőt, testestül-lelkestül szüleink karolnak át
sokáig s megtanítják, mint kell megteremteni
e rövid nappalt, jól aludjunk hosszú éjszakát.
Mert hogyha születésünkre nem tudunk készülni,
halálunk utánra megvan minden lehetőség,
nélkülünki valóságra hasson még világunk,
kívánjuk, teszünk érte, legyen akkor is bőség.
Mindazokból a javakból, mik emberré tesznek,
mikből mink is részesültünk mások jóvoltából,
korábban és később élők összeölelkeznek,
napfény a közelség, csillagragyogás a távol.
Háttérként egyenrangúan jelenik meg most már
előttünk anyagiság és róla tudáshullám,
inkább képvisel szellemi végtelenséget,
örökkévalóság módozatain is túllát.
Látja magát emberként, állatként korszakokban,
sőt magát a mindenséget is megítélhetné,
ha nem riadna vissza isteni szerepkörtől,
mielőtt az emberiséget semmivé tenné.
Olyan eszközökkel játszadozva felelőtlen,
mert erkölcsileg lemaradt a versenyfutásban,
amelyek már megbonthatják életfolyamunkat,
beláthatatlan következményekkel hatásban.
Őrzés hát a feladat, bármerre is tekintünk,
múlt s jelen vívmányainkat becsüljük meg jobban,
tisztelettel élvezzük kiválóságainkat,
elérve, hogy minden szív lélekegységért dobban.
Bình luận