Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1379.

1379.

Kis vagy nagy nép nincsen, csak műveltség és hatalmi

szerveződés, előbbi áldása nyelvet terjeszt,

utóbbi rátapos őslakosok tyúkszemére,

s ha túl sok adót mer szedni, ellenállást gerjeszt.

Ilyenmód aztán nem is voltak országhatárok

igen sokáig, birtokok egymás közé nyúltak,

birtokosok egymás közt házasodtak, növelve

nagyságát, területét vagyonnak. S harcok dúltak

a dinasztiák között aztán egyidejűleg,

és nagyobb szövetkezés leverte a kisebbet,

több csoport fölött győztest kineveztek császárnak,

s a népet kényszerítették, viselje a terhet.

Eközben ezt az értelmetlen erőpazarlást,

ami még napjainkat is kegyetlenül sújtja,

közelről nézte, szenvedte a föld termő ága, 

az istenadta nép, s küldte volna földöntúlra.

De fegyvertelen sikertelen lett óhajtása,

mindig felülkerekedtek, kik rá telepedtek

messziről érkezve felsőbbrendű küldetéssel,

állították, azért küzdve, mert kell lenni rendnek.

Istentől származó törvényeket hangoztattak,

de a kőtáblára már családjukat írták,

még lelkiéletére is pályáztak a népnek,

lázadót eretnekké nyilvánítottak bírák.

A nép viszont ragaszkodott ahhoz, amit nyelve

mondásai jelentettek, közel valósághoz

kevésbé tévedett, mintha idegen eszmékre

hallgatott volna, s tapasztalta, az mennyi gyászt hoz.

Szolgálta a hatalmat, de csupán felszínesen

alkalmazkodott elvárásaihoz, nem dőzsölt,

szerényen megélt, fontos iránytű volt számára

az időjárás és maga az áldott termőföld.

Ha minden kedvező volt, szaporodott hétágra,

és a szomszédos vidékeket a fiatalok

felkeresték szűzföldet feltörni, kapcsolatuk

élő maradt itteniekkel, cseréltek magot,

fűszert, mi újat feltaláltak, azt megosztották,

s megismervén nagyobb terület ajándékait,

kiművelték fejüket közös bölcsesség útján,

elsajátítva mindazt, mit a természet tanít.

Ahogy a domborzat és a folyóvizek folyton

eltérők, mások, úgy a tudás is változatos

képet mutatott, ennyiben lett más és más a nép,

békés szándéka azonban maradt varázslatos.

Erre helyezkedett hatalmi haszontalanság,

legalábbis a nép saját szemszögéből nézve,

de aztán azon is túlnőtt életlendülete,

s vette az uralkodást királytól saját kézbe.