Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1383.
1383.
Gondolati illúzió nem az, megszállottság,
gondolkodáshiány, következetlenség, üres
képzelgéstől eredményt várni, nem lazaság, de
léhaság, gondolatpiacon való szédelgés,
szélhámosság, játék a szavakkal, de bőrre megy,
összekeveri az élhetőt élhetetlennel,
a valamire valót a vágyak győzelmével,
alájátszik a külsőnek, belsőt megtagadva.
Sámándobot keresni a magyar műveltségben
reménytelenebb, mint tűt a szalmakazalban, mert
tűnk van, beleeshet, de dobot nem használtunk
sosem eme Kárpát-medencei őshazában.
Egészen tegnapig, mikor beszerezték, gyártják
is már, és jó üzlet lehet, szapora forgalom
bővíti a termelést, mert a hit luxusára
alapszükségletként szokott költeni az ember.
Ez a folyamat pedig nemcsak káros, de bűnös,
mert tőlünk idegen felfogás felforgatását
hozza szép eredeti szellemi rendszerünkbe,
vélt égi hangot becsempészve földiek közé.
Ha okossá lettünk s erősen összpontosítunk,
tudós módon előre láthatjuk a jövendőt,
legyünk jelolvasók, ha kell, de azokat is mi
látjuk meg, gondolaterőnk hántja le burkuk.
Másik tévedés az életfát avagy istenfát
összekeverni a keleti világfával, mit
felsőbb világokkal rajzolgattak, hol
utazni lehet élőn, holt szellemekkel is találkozván.
S az alvilág szintén ábrázolva rajta, furcsa,
eltorzított lényekkel, tőlük pedig félni kell,
néplélek kutatók aztán „megfejtették”, hogy ez
meg a rejtett „tudatalatti világunk” műve.
Ne érdekeljen bennünket, így van-e, mert hisz nekünk
egészségesebb a lélekfelfogásunk, tényként
elfogadjuk létét, megjelenését gyerekben,
őrangyalkénti szerepét, majd eltűntét halva.
És a hangsúly nálunk a lelki teljességen van,
ami nemcsak szellemünket jelenti, de testünk
irányításának záloga, ezért nem szabad
káros képzelgésekkel megzavarni érvényét.
Nem kellene egyébként sem szószerint venni a
régi korok maradványaiból következő
látszólagos adatokat, tanulságokat, ha
oly nagy idő- s térbeli távolságukról tudunk.
A múlt-örökség itt van bennünk, belénk épülve,
de csak igaz szívvel feltárható, ne szolgáljon
ellenséges hatalmat, minek kísértése a
jelenben még előforduló megtévesztettség.
Comments