Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1384.

1384.

Vágyfokozatokat tápláló tájékozódás

nélkül talán nem tartana ott az emberiség,

hová eljutott, ha nem számítjuk  is a Holdat,

sok fajtája van, egyik lelkesítőbb, mint másik.

És nem az olcsó változatára gondolok most

persze, hogy sültgalambot vár szájába repülni,

ami manapság elterjedni látszik egyébként,

mert csábítóan magas Nyugaton a segílyke.

Hanem azt a tiszta sóvárgást idézem, tudás

után különösen, mi nemcsak tanulatlanok

ösztönző sajátja, de tudáséhes tudósok

jellemzője is szakterületük fehér foltján.

Ám a szebb és jobb körülmények megteremtése

érdekében végzett mindenféle munka üdvös

hajtóereje is ide tartozik, látástól

vakulásig fáradva a kitűzött célokért.

Hogy aztán el kell-e ezt hinteni mint magokat

a gyermekekben, nem igazán megfejtett kérdés,

lusta szülő hiába erőlteti ezt szóban,

csak tevékeny mintaadás látszik hatásosnak.

Közös tevékenységben megtapasztalni napi

vagy hosszútávú siker ízét, mit kitartással,

hittel és a szándék töretlenségével lehet

megvalósítani mindünk közös örömére.

Búvárkodva a lélek mélyén nyelvi segítség

felhasználásával, hol a legkisebb utalás

tovább vezethet, más nyelvi hatás, fogalmakban

változás jelentésárnyalatot illetően.

Eljutni ilyen szógyökerek jelentőségének

megértéséhez teljes odafordulásra van

szükség, átadni magunk kutatás szellemének,

hogy eszünk működésének már ő parancsoljon.

Aztán sportversenyek alkalmával a győzelem

igézete nemcsak összpontosítja erőnket,

ügyességünket, de megszállja egész valónkat,

minden izmunk, csontunk teljesítményünk szolgálja.

Sőt, az egész életünket, napi beosztásunk

szigorúságát is szívesen alárendeljük

annak a pillanatnak, midőn megmérettetünk,

szabályosan alszunk, kijelölt módon étkezünk.

Vannak aztán gyerekkorban felnőttkorhoz kötött

várakozások, néha kimondatlanul, de az

a jó, ha sem nem lemondóan, sem nem túlzásokkal

kezeltek ezek, mert lépcsőzetesen jönnek majd.

Egész életünket meghatározzák álmaink,

melyeket éber állapotban félve táplálunk,

vagy nagy öntudattal, babonásan vagy nagy hittel,

mindegy, mert aztán kimondva valósággá válnak.