Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1389.

1389.

Keresésbe belefárad, ki nem tudja, mit kutat,

nem tudja, hogy vízér fölött kell ásni vízért kutat,

nem jó helyen keresi, ki nem szívben igaz utat,

minden bajból megtalálja jószándék a kiutat.

Megszületni nem enged meg senkinek közömbösség,

érte házasság szentségét örökétig megkössék,

hogy családba születhessen szüleinek ékesség,

folytatódjon újabb lelkek testében a békesség.

De nem könnyű megérteni, hogy ez mekkora titok,

nem képes rá, ki világra nem elegendőn nyitott,

mert mi benne rejtekező értelemből kinyílott,

ez tesz minket emberré, ha érte a harc megvívott.

Küzdelem az egészségért, fiatalon oly könnyű,

öregen már kínkeserves, kicsordul néha könnyű,

elkerülendő baleset és sérülés, mi szörnyű,

jóravaló életünkön istenáldás kösöntyű.

Segíteni kell egymást, hogy kibírjuk kis, nagy bajban,

vagy ha megengedhető, fürösszük tejben-vajban,

dicsérjük és köszöntsük fel, kiben megvan a hajlam,

értünk alkosson nagyságot, mint a Teremtő hajdan.

Adjunk minden tanítónknak évente virágcsokrot,

ha megtanította nekünk, kinek állítsunk szobrot,

kiben bízzunk, miben higgyünk, hogy kerüljünk el poklot,

mit egymásnak készítenek, kiknek agya megbomlott.

Meg kell tanuljuk, kaphatunk szépséget és üdvöt,

itt a földön a jóságnak a szeretet tart tükröt,

túlbuzgóság leszakítja éretlen a gyümölcsöt,

míg a magátólértetődő a fejünk fölött csüngött.

Nem lebecsült a saját, de többet ér tapasztalat,

ha átfogó, sok időt bír, s van benne sok árnyalat,

máshonnan beszerezhető csak az ilyen jó alap,

mire épült szép világunk lehet Istenen kalap.

Mégis van taszítás, mi nem miénk, az ellen,

irigység is van tán benne, hogy az idegen szellem

többet nyújt, mint képességünk valaha fog, s a jellem

ily csalódás közt alakul, eredetit teremjen.

Túl akar szárnyalni minden addigit, ki nem henyél,

úgy érzi, ő különb, mint ki csak ugyanolyat remél

az élettől, mert abban sokkal több a hang és zenél

őáltala összhangzatot, mitől világ elalél.

S ez a lényeg, kiemelkedjünk a többiek közül,

egyénileg olyat adva, minek mindenki örül,

szorgalmunknak eredménye táncot jár fejünk körül,

bár a végén mégsincs többünk, időnk gyorsan tömörül.

Van mindennek tanulsága, és lássuk be, nem kevés,

hogy nem elég az élethez az ivás és az evés,

ám a nagyravágyás sem hoz többet, mint gyors feledés,

közösséget szolgáljon hát mindeme felismerés.