Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1392.

1392.

Az emberek, az emberek kevésbé elviek,

inkább gyakorlatiak, mi működik életben,

aszerint határoznak a teendők ügyében,

maguknál főként, de ha lehet, közösségben is.

Ismernek ugyan elméleteket, de meghagyják

önmagukban terjengeni őket, egymás ellen,

vagy egymást erősítve legyenek kifejtve és

képviselve, bevezetésükkel csínján bánnak.

Vannak például a kacifántos szerződések,

melyeket átlátni kigúvadt szemmel is nehéz,

mennyivel egyszerűbb a kézzelfoghatóság és

a parola, csapjunk egymás tenyerébe és kész.

Mit adsz te és én mit adok cserébe, addig még

követhető, ha pénz helyettesíti az árut,

de ha hitel és kintlévőségek behajtása

is társul, meg biztosítás, bonyolulttá válik.

Ám még ekkor is működik a megvalósítás

menete, a folyamat követhető, akkor jön

a nehézség, ha ennek eszmei alapját kell

és elméletét tanítani, fejben végezve.

Mert akkor az ügyes fogásokat, mik eljárás

során jönnek elő, vagy a jószokásokat nem

tudják bevenni a tananyagba, terjedelmi

okból, pedig sokszor éppen ebben áll a lényeg.

Ahogy a közéletet, vagy a nemzetköziség

egyes területeit szintén helyi adottság

sajátosságai viszik életszerűbben a

könnyebb és gyorsabb megvalósítás irányába.

Ki kell tapogatni, mi a másik félnek kedves,

és arra terelve mintegy véletlenül a szót,

a tárgyalás menetét, ajándékokkal adni

meg a jó hangulat alapját, ismerve egymást.

Megengedve a másik félnek, másféle legyen,

mint mi, s akkor ezt mi is elvárhatjuk cserébe,

de meghatározni a másik gondolkodását

sosem sikerülhet, kísérlete kudarcot vall.

Pedig mintha manapság e felé törekedne

a diplomácia szabályait lábbal tipró

nyomulás vélt nagyság mögül, ami azért talmi,

mert kölcsönös függőség határoz meg bennünket.

Ma már nem éles kardot éleznek, hanem tájolt

„égi áldást” küldenek megsemmisítésünkre,

mibe oly alkatrészek kerülnek, melyet a mi

szövetségesünk gyárt, így le is tilthatjuk akár.

És az elméletekkel, eszmékkel is így vagyunk,

egy mondattal kihúztuk a méregfogát annak

az érvnek, amire vád épült ellenünk, és hát

a jobbnak vélt mellé ugyanúgy odaállhatunk.