Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1401.
1401.
Tekintetünket csillagos égre űrtávcsövek
hatékonyan hosszabbítják, mélyítik – eredményt
nézve, mert akik erre fordítják a pénzünket,
ilyen látványossággal akarnak hódítani
lelkivilágunkban, oda messze kiterjesztve
közvetlen gyakorlat napi elképzeléseit,
milyen módon rendelkeznénk be azon a bolygón,
amelynek léte csupán tudományos feltevés.
Kettős a cél és az elért hatás, mert elterel
figyelmet Istenről, aki régen még eget és
a szívet uralva befolyásolta lépteinket,
s helyette mostanra űrfejlesztés vált istenné.
Mintha tényleg így lehetne irányítani a
lelkeket, hogy ne befelé, magába forduljon
az ember eszmei és hitbeli táplálékért,
belső mélységekben találva nyugalmat, erőt.
Mintha nem lennének a világmegismerésnek
korlátai, amit az elért határokon túl
haladva átléphetünk véges egyéni élet
szűkösségét nemzedékek által kitágítva.
Mintha a múltunk nem eléggé figyelmeztetne
nemcsak a nagytermészet önálló és veszélyes
változására, mely időszakonként visszatér,
de az emberek helytelen válaszaira is.
Mert rossz irányban indulni megoldás felé,
magában hordja visszafordulás nehézségét,
a felelősséget inkább áthárítják oda,
ahol a megfoghatatlan reménység csábít.
Arra az Istenre, kinek kiszámíthatatlan
akaratát vélik teljesíteni hatalmi
szóval, holott nyilvánvaló a különbség léte
elgondolt lénye s a mi képzelőerőnk között.
Vagy ha ez már kudarcba fulladt eljárássá vált,
kitalálnak végtelenség felé menekülést,
hol nem lehet utolérni megtévesztés tényét,
mert az, mint Achilleusz teknőse, előbb indult el.
Comments