Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1408.
1408.
Szent helyeket illetően nagy a tülekedés,
de a nagyok nem engednek ilyen éltető
forráshoz kisebbeket, sőt a nyomorúságot
számunkra még fokozzák is azzal, hogy vesztes ügy
emlékeztető helyéhez engednek csak minket
zarándokolni, mintha győztes csatái csupán
más nemzeteknek lettek volna, amint főváros
remekbe szabott palotái, színterei is.
Mintha bizonyos történelmi idő előtti
események, tettek ki lennének törölve a
ma értékesnek dicsőítettek közül, üres
múltat erőltetve ránk, bűneinket sorolva
abból a túlhaladott korszakból, már kortársak
részéről is, mintha jó és rossz úgy elvált volna,
hogy most tisztán látszik, kinek hová álltak dicső
vagy gyászos elődei, s nekünk utóbbi jutott.
Az elmarasztalás csak azokat érinti, akik
folyamatosságot jelentenek élő múlttal,
megszakítottsággal terhelt holt nyelvek hősei
istenítést élveznek, eszmei feltámasztást.
Lássunk át időszitán, melynek kis lyukain át
a legfontosabb kis értékek leperegtek a
földre mindig, termékennyé téve emberség
talaját, s ami fennmaradt, a káros pompázat.
Így ennek a földnek minden termő felülete
szentséges hely, hová kijár művelését végző
ember, munkáját megszenteli maga az ég is
éltető esővel és érlelő Nappal bőven.
Ennek a szerves békének voltak hitvallói,
vértanúi, akikre mindig figyelmeztetnünk
kell magunkat és egymást, felidézve szenvedés
és megdicsőülés állomásait, helyeit,
a közhatalom gyakorlásának mezejét is,
örökös szépséget rejtő házakat, kerteket,
az egész világot felölelő jelképeket,
s követni tovább a kimagasló lelkületeket.
Comments