Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1447.

jan. 8.

1447.

Elhalasztott kérdés, ha földönkívüliekre

tukmálod a választ, ők csak feltételezettek,

s ha tényleg fejlettebbek, mint mi, magyarázatot

a világ létére ők sem biztos, hogy tudnának.

Mert azt nem keresik, csak jobban alkalmazkodnak

a természet törvényeihez, ezért előrébb

járnak eszközökben, szemléletben, de hogy miért,

annak ismerete minket is felemelhetne.

Egészen a nekik tulajdonított képesség

birtokába, azaz kutatnunk kellene olyan

akadályok után, melyek elállják az utat,

hogy oda jussunk, mint ahová ufókat teszünk.

Így, ha komolyan megfigyelnénk elődeinket,

mik forogtak fejükben legelső gondolatként,

hét vagy hetvenhét bölcsnél is mindig azt találjuk,

hogy a világ keletkezése–elmúlása az.

Odáig menve, hogy annak idejét nem csupán

szinte végtelen hosszúként tudják megragadni,

hanem pillanat törtrészében végbemenőnek

szintúgy, ami sokféle méretben ismétlődik.

Ennek elvi szintjét tették meg kezdetnek, mikor

ugyan még nem volt semmi, mégis alapként szolgál,

hiszen másként nincs továbblépés ismert létezés-

módok felé, melyeket külön megneveztek.

S ha ezeket ma nem értjük, csak a hályog miatt,

mit értelmünkre növesztett a történelmi kor,

határozott káros világmagyarázatával

lényegében meghamisítva bölcsek mondását.

Mert a népmesékből mint előttük élők gazdag

tapasztalat-összegzéséből az eredeti

összefüggésre lelhet, aki elhiszi, hogy már

akkor is keresték a világ örökös titkát.

Hályogkovácsként bátran kell eltávolítanunk

szemléletünk eszmei gyilkosait, kérdezve

magunkat tovább, minthogy istenségektől várnánk,

s nem tudásszenvedély tüzéből a sült galambot.[1]

Comments