Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1448.

1448.

Miért nem természetességi irányban megyünk?

Egészségre ártalmas élelmiszert termelünk,

holott rendelkezésre áll eredeti módszer,

hogy az ételünk ne méreg legyen, hanem gyógyszer.

Kis lépésekkel kezdődött a helyettesítés,

majd vegyészetből fakadt végtelen merítés,

mi már ízlelőbimbóinkhoz igazodott,

terméknél rászokást, sőt függőséget okozott.

Hamar eljutva oly vészes következményekig,

melyek előbb-utóbb fogyasztó életét veszik,

de hamis közvélemény másra van hangolva,

vak a rosszra, a földi mennyországot majmolja.

Azt, hogy a jót miért tagadná meg önmagától,

hisz halad a világ, – de nem lát erdőt sok fától,

mikor a választék ezer arca mosolyog rá,

fel sem merül benne, hogy káros anyag alkotná.

És már így vagyunk napi munkával, életmóddal,

műintézmény otthonunk, a múlt behintve sóval,

fogaskerekek vagyunk bonyolult szerkezetben,

miként mozog az egész, átlátni lehetetlen.

Mert a vezérfonal bizonyos körök hasznához

vezető láncolat, titok, mégis azt ajnároz

valamiképpen minden hangosított tényező,

eredményezze, ne legyen saját lelki mező.

Avagy az ne az őstudásból táplálkozhasson,

ne független boldogulásért munkálkodhasson,

ezért igen nehéz a lejtőn visszafordulni,

de hitünkhöz visszatérve rajtunk nem fog múlni.

Az egységhez, miben egyként vagyunk millióan,

a bizalomhoz, hogy olyankor mindenki jól van,

ha szabadon tevékenykedve járul hozzá közhöz,

világos kapcsolatokban senki mást nem lökdös.

Nem akar elé kerülni, elég önmagának

elsőbbségét teljesíteni saját dolgának,

és akkor nem lesz szükség vészterhes művilágra,

s virágzó emberiségre süthet Nap hétágra.