top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1455.

szilajcsiko






                                  

          

1455.

Nem is tudjuk, hogy mindent felnagyítunk, amiről

beszélünk, amire csupán gondolunk múltból

és jövőből, a régen voltat mai nagyságra

hozva, az eljövendőnek létezést remélve.

 

Először is a távolit közelről tekintjük,

kézzel érintjük szinte, ízét szánkban érezzük,

felidézett seb a mi bőrünkön fáj égetőn,

megidézett kedv lelkesít bennünket is nagyon.

 

E távolságokat úgy győzetjük le háborúk

alkalmával, mintha mai szállítógépeket

használtak volna a seregek, pedig még ma is

nehézséget jelent eljutni messzi vidékre.

 

Manapság azonban nemcsak papírra rajzoltan,

mereven áll rendelkezésre részletes térkép,

hanem a műholdkép felnagyítható, hogy apróbb

házak is kivehetők rajta, nemcsak nagy dombok.

 

Akár mozgóképen azonnal láthatjuk, otthon,

fotelból az eseményeket, Föld túloldala

is jelentkezik élőben, s ez a vonatkozás

meghatároz ezentúl minden régi híradást.

 

Ugyanolyanná torzítja elképzelés, mintha

ma történne mindaz, amiről töredékes

csupán az emlékezet, de kiegészítjük és

„színes szélesvásznú filmen” tudjuk fogyasztani.

 

Mert igazán örülni az ugyanolyannak

tudunk, amit ma átélünk, minden lecsökkenés,

kicsinyítés zavar minket a múltból, nincs közünk

hozzá, „nemhiába fejlődtünk a mai szintre”.

 

Az a kis közösség, napi bejárható világ,

amit „az ősembernél” kellene tapasztalnunk,

kívül esik érdeklődésünkön, legyen arany

rajta, drágakő ragyogjon, hogy pillantást kapjon.

 

De ha nem foglalkozunk kicsiből nagyra növő

folyamatokkal a megelőző időkből, hát

félő, az eljövendőket is megrekesztjük a

mai „nagyság” mentén, megtagadva valóságot.



 


 

 



 

 

 

 




 


9 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page