Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1457.

1457.
Csukod szemed kisgyerekként, eltűnjön a világ,
megszűnjenek borzalmai, világvéget kizárj,
s mire kinyitod, változzon jóravalósággá
kicsinyes önzés, örök tél helyett forró nyárrá.
Amikor tavaszi virágzást gyümölcsérlelés,
léleknövekedés követ, károkat csak jégverés
okoz, vagy emberi tévedés, nem rosszakarat,
sül kenyér kemencében, őröl malomgarat.
Kerüljön újra egyensúlyba a közös élet,
és az egyénit tartsa nyugalomban a lélek,
higgyünk újra magunkban, hogy Isten gyermekei
vagyunk, lényegünk nem anyagi, hanem szellemi.
De az eszmei többletet, mit világhoz adunk,
ne hamiskártyások játsszák ki, egyetlen adunk,
ne okozzon tehetetlenséget kishitűség,
érvényesüljön egymásba vetett hit és hűség.
Ne a nagy háborúkról szóljon a történelem,
mennyien elpusztultak, lakunk lett sötét verem,
avagy győztesnek hirdették magukat rombolók,
s lettünk sokan elvesztett rokonokat gyászolók.
Mivelhogy egész korszakot is sírba döntöttek,
akik házépítés helyett ágyúkat öntöttek,
aztán példává tették a luxus pazarlását,
fényűző életmódnak istenként imádását.
Váltig üldözik, ki rámutat tévedésükre,
eretnek mártír ördögi mesterkedés tükre,
általuk jön fejünkre rémként gyászos enyészet,
felelőtlenségük feláldozza az egészet.
Nyissuk szemünk inkább jókra és mennél hamarabb,
embertársaink nagy többsége bizalmat szavaz
örök igazságok békét hozó rendszerének,
ahány nép, ahány száj, szóljon dicsőítő ének.
A természeti viszonyok megjavításáról,
kiterjesztett testvéri szeretet hatásáról,
ne csak elvben, ne csak úgy csináljunk szépet, mintha,
de igazságban kövessük egymást, legyünk minta.
Komentar