Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1459.

1459.

Nemet mondani nemesnek látszó ajánlatra,

felkérésre nem könnyű, nem is teszi meg senki,

akiben a kétely önmaga felé irányul,

hátha rosszul tudja, amit tud, amit képvisel.

És ami szemben áll azzal az elképzeléssel,

azzal a tervvel, feladattal, mivel megbízzák,

hogy szolgáljon bizonytalan célú törekvést, vagy

álljon ki mások helyett, kik háttérből biztatják.

Rá esik választásuk, mert benne erőt látnak,

mi a saját eredményességéből jön elő,

de felhasználhatónak gondolják, kisajátítják

szélesebben értelmezett érdek érdekében.

Ám megbukik az üzlet tényekhez ragaszkodás

miatt, elcsúszik felfogáskülönbség sikamlós

jegén, mit nem tud még a lelkesedés tüze

sem felolvasztani, valódi megértés híján.

Mert csak teljesen kifejlett, kifejtett, előtárt

és elméletté összeállt gondolkodásban lesz

közös út-vállalás, és ha ez hiányzik egyik

oldalról, más nem köteles, nem tud mellé állni.

Így aztán kétfelé indul el gyakorta közöst

érdemlő, egységet kívánó igaz ügy s irány,

nem képes az erőket egyesíteni a hit,

ha azt nem szilárd meggyőződés támasztja alá.

Azaz a szervezők mindig előre szaladnak,

vagy mindent szögnek látnak kalapáccsal kezükben,

úgy bukott el sok történelmi kezdeményezés,

hogy nem volt kiforrva az elméleti alapja.

Korán jött mozgalomnak mondják, ami magától

megoldódik, megvalósul aztán, ha megérik

rá a helyzet, a köztudat, mindenki mellé áll,

és persze elfelejtkeznek korábbi magukról.

De tudósságnak ki kell tartani eredmény

előzetes, gondolati ellenőrzésében,

elv és gyakorlat megfeleltetésben, biztosat

javasolni, természetünk istenének tetszőt.