Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1464.

1464.

Ma nagy embernek mondják kellően okos, ügyes, bátor

embertársainkat, ha többlet eredmény, siker,

sőt hatalom társul nevükhöz, van a kezükben,

és legyenek gazdagok, hogy felnézhessünk rájuk.

Ami nem jól van így, mert elegendő kellene

legyen a tudás a megmérettetésre, ami

sosem áll persze magában, mindig vonatkozik

valamire, elméletben vagy a gyakorlatban.

Az ellenőrzés, megmérettetés, továbblépés

már lehet másoknak a dolga is, lényegesebb,

hogy össze tudjon gyűlni egy-egy fejben, értelmesen,

összefüggő rendben a tudás, már felhalmozott

ismeret múltból és jelenből, amiből új ötlet,

új javaslat születik, de ez is mindig csupán

egyetlen teljesítményként, akinek lehetnek

társai, tudós csoport, ahol mindenki okos.

De nem áll elő mindenki egy-egy újdonsággal,

hanem a közösen kidolgozotton javítva

születik átfogó elmélet, mit lehet, páran,

de az is, hogy csak egy közülük lát át teljesen.

Az ilyen együttműködés teljes hiányát is

elszenvedjük manapság, ezerfelé húz tudós

sereg, mert minden csoportot máshonnan támogat

a haszonéhes gazdagság, kizárva másokat.

És az emberek is, tömegesen hozzájutva

gondolkodásuk hirtelen közzétételéhez,

inkább kicsinyességüket fitogtatják, szűkös

keretben mozgó, vagy érvénytelen közlésekkel.

Pedig mindenkinek rendelkezésére áll a

tájékozó tanulás, kutatás lehetőség-

özöne, de nem egészséges versengésben, hol a

mérce valódi tudás, hanem pályáztatással.

Ki ígér többet, vakon a jó szempontokra, azaz

a nem kívánt következményekkel nem törődve,

megszegve tudósi becsületet, mégis kapva

díjat, aggódunk, hová vezet e talmi nagyság.