top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1470.

szilajcsiko






                                  

          

1470.

Kétség nem fér hozzá, mennyire igaz, hogy árny és

árnyalat nem ugyanaz, egyik homályos alak,

vagy épp ijesztő képzet megjelenése, másik

színt vagy kisebb különbséget jellemző változat.

 

És akkor az árnyékról még nem beszéltünk, minek

létrejöttéhez oldalfény szükséges, mert fejünk

fölül, merőlegesen beesve nem okozza

ezt a jelenséget, észrevétlen marad nekünk.

 

Amúgyis csak újabban merítjük ki a színek

világát fényhullámhosszak megismerésével,

sőt kezelésével, előállításával, mit

régen csak festők műveltek színkeveréssel.

 

Ez egyébként inkább zavaró már, a sok, szinte

a természetben sehol elő nem forduló szín,

színárnyalat a házvakolatoknál, ruháknál,

nem ugyanaz, mint virágcsokrokat árnyaló ív.

 

Mezei virágokra gondolok, mert a kertészet

már alkalmazkodott a kavalkádos világhoz,

nemcsak vegyipar kever sosemlátott színeket, 

eszünk kell alkalmazkodjon szokatlan virághoz.

 

Ugyanakkor igazán élvezetes terület

e téren maga az ember, nálunk aztán alig

van egyformaság, ugyanazság, meg is jegyezzük,

ha valaki valakire igazán hasonlít.

 

Mert ahány ember, annyi jellem, tekintet, ezért

ismerjük meg az ismerősöket már messziről,

és csak valami átlagolt tulajdonság-mércét

alkalmazunk hű leírást adni valakiről.

 

Azonban ahogy léteznek erős alapszínek,

úgy a karakterek sem mentek még ki divatból,

bár van irányzat, mely mindent össze akar mosni,

ügyes különbözik ügyetlentől, látó vaktól.

 

És aztán a vég akkor közeledik, amikor

már csak árnyéka vagy önmagadnak, árnyalatnyi

eltérésekkel indul, ez aztán fokozódik,

mert a természetre nem tudunk igazán hatni.

 

 



 


 

 



 

 

 

 




 


11 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page