Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1475.

1475.
Miért kell megfelelni ezer irányban akár,
ha egy idő után mindenki kiforrott személy,
járja a maga útját, különben hová jutna,
ha csak alkalmazkodik, elszalaszthat sok esélyt.
A válasz, hogy annyi felé legyünk tekintettel,
aminek, akinek a minősége megüti
a magunk fölé is állított mércét, követelményt,
hogy részből egész legyen, ne tudjanak megszűnni.
Mert az önzőség nemcsak magának akar mindent,
de magát nem adja oda, nemhogy feláldozná,
ha komolyra fordul a közösség sorskereke,
fennmaradásunkat végsőkig menő harc hozná.
Kapcsolatépítés túlmutat minden határon
minden értelemben, ezért jutottunk idáig,
Hogy a Föld kerekén, felszínén már összeérnek
érdekkörök, sőt ütköznek ideig-óráig.
Aztán kiegyeznek, hogy egymást ne pusztítsák el,
mert mindig lenne ott nyertes nevető harmadik,
s alapállásunk a bővülés, gyarapodás,
felfedezni újat sok-sok viszonylat adatik.
És megfelelés első lépése: megismerni,
amit mások már elértek, ha kell javítani
rajta, de akkor ahhoz túl kell lépni tudással,
úgy kell egyéni feladatot végrehajtani.
Ám ebbe buktatókat is beépítettek az
elődök, kortárs előbbjárók, szándékosan, vagy
tudatlanságból, ezért muszáj ellenőrizni
őket, miközben saját korlátunk csávában hagy.
Hiszen olyat kellene átugranunk akadályt,
ami akkor még meghaladja képességünket,
de mi tűzünk ki célt és találunk eszközt hozzá,
eléréséhez megteremtjük jó reményünket.
Mindehhez bizalom kell, általánosabban: hit
jóban, szépben, mindek összegződését Istenként
általánosan elterjesztettük már régóta,
hogy egyetemesen megfeleljük esetenként.
Comments