Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1496.
1496.A kép képzelő és képzelet által jön létre,
ám az nem, amiről szól, legalább gyökerében,
a valóság, de aztán feldúsul teremtményünk,
mialatt a természet megmarad öröklétnek.
Ennél többet nem mondhatunk, de azért beszélünk
tovább, cifrázzuk a részletekig aprólékos
és távlatos irányban, rendületlen sikerrel,
hogy korábban nem is sejtett létrétegek nyílnak.
Hol van már a kezdeti hó, mikor tükröződött
addig meglévő a keletkezettben, lehető
kapcsolatban összeforrva ideig-óráig, majd
elhagyva egymást, előzetesbe visszahullva.
A következő fokba rögtön tudatosságot
látunk bele, innen, évmilliárdos gyakorlat
magasából, mintha a célszerűség vezérelné,
erkölcsöt is mutatva fiatalabbak felé.
Hol vagyunk még a gondolkodástól, de már képzet
képződik valahogy, életfolyamatokban és
mozgásban változékonyságot és ügyességet
tapasztalunk, fegyelmezettséget túléléshez.
Közben a takarékosság pedáns szépséget ad,
nincs felesleg, hulladék, mai értelmű szemét,
mindennek megvan a maga jól felfogott saját
hely s érdek érvényesítése, ami létrejön.
Van hát mit tanulnunk és van is kitől-mitől, ha
megszemélyesítjük, ha nem, a mindezt birtoklót,
megvalósítókat, jelenből és múltból nyitott
szem számára okos példaként szolgálhatókat.
De nem szabadna túlzásba esve elhitetni
magunkkal teljességgel rendelkezésnek csupán
szikra lehetőségét, különben önteltségünk
üres képzete álképzeletét szenvedgetjük.
Mert még az sem biztos, és nem is lesz az sohasem,
hogy a végtelenség érvényes fogalmunk, határt
szab létpárhuzam elvi elérésnek korlátos
eszközként, hogy önmagáról szólva bizonytalan.
Ezért nagyítja fel az elérhetetlenségig
magát, hamis reményt táplálva "szellemnek hívott
oka nincs" módon mintát találva feltevésben,
hogy végsősoron van felügyelet mifelettünk.
תגובות