Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 153.

153.

Mint akinek a szeme se rebben,

áll a világ Isten előtt, bármit

tesz vesztére hétmilliárd ember.

Jut is, marad is mindenből-kárpit

eltakar Isten elől kilátást,

nem vesz észre egyéni szenvedést,

nem teljesült vágyat vagy elvárást,

de az se biztos, amit már elért

bármelyikünk: hamar összeomol

a gondosan tervezett épület,

az értelem is gyakran megbomol,

szegénység céltalanságtól üres.

Ám nincs mindig mindenhol földrengés,

sőt, felhőkarcolók állnak régen,

isteni segítség rossz-feledés,

biztató, hogy Nap ragyog az égen.

Már hétmilliárd értelem zendül

összegezve világ megértését,

ennyi hit ereje meg nem rendül,

elhárítja betegség, baj vészét.

Ezen belül a siker lángja gyúl,

öröm hangja betölti a teret,

az emberfia nem marad alul,

céllal ostromolhatja az eget.