Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1578)

Mintha misztikát ezotéria váltana fel

manapság, mindegy a körítés, a túlvilág a

lényeg, ahonnan a befolyásolás érkezik,

de az alkalmazkodás hozzá hasonló, mint rég.

Illetve nem, mert ma figyelmeztetni kell arra,

hogy figyelni kell eme külső és belső jelekre,

a bennünk megszólaló hangokra, nyilvánvaló

megmagyarázhatatlanságok hasznos voltára.

Mert ez inkább a gyakorlat, az ígérgetés, hogy

ha őrá bízod magad, aki ezt előadja

neked, jól jársz, elkerülheted a bajt, s bejöhet,

ami ily odaadásod nélkül elkerülne.

A magatartás-javaslat forrását csillagok

állásának igen pontos meghatározása,

vagy hasonló módú jóslásokból vett tananyag

szolgáltatja, de nem nagyon szokás megjelölni.

Mármint a pontos levezetés bizonyítékát,

ami gyakorta nem több középkorból örökölt

megállapítások felmelegítésénél, vagy

továbbfejlesztve a mai kor ízlése szerint.

Szép-szép e kritika, no, de honnan van e téren

bizonyosságunk alapja, azaz nem világon

túli hatások keresésének nyugalma, hogy

nem maradunk le semmiről, s veszélyek se űznek?

Hát, nem másból, mint a műveltségegyetemesség

eredményes működéséből, hová tanítást

bejuttatni világváltozás okán lehetett,

jó példával járva elöl isteni ügyekben.

A jó megoldások felemelése lelkiek

terén is megtörtént, korlátok s lehetőségek

mérlegelésével kijelölve hihetőt és

hihetetlent, bizonyosságokban elmerülve.

Ezt bontotta meg, zilálta szét egyenlőségi

egyensúlyt tagadó eszmei fegyverkezés a

természeti szűkösség megtapasztalásakor,

a kétségbeeséstől hamis túlzásba esve.

S lett a túlélés kényszerű magamentéséből

mások áldozattá tevése, s ennek eszméjét

azóta égi magasságokból vezetik le,

mi tudva-tudatlan, ma is ezt a célt szolgálja.