Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1583)

Közakaratot létrehozni nemzetek között

azért nehéz, mert embereknek van akarata,

a vezetőknek előbb saját házuk táján kell

egyezségre jutni, mit képviseljenek aztán.

És tehát befelé is kell azt ismertetni, sőt

„eladni”, nemcsak kifelé, otthon meggyőzni a

népet, hogy jó az nekik, vállalják, és külföldön

megnyerő arcot mutatni vele mindenképpen.

Merthogy olyan ember nincs, aki valahová ne

tartozna, kötődne, ezért nem mond le saját jól

felfogott érdeke érvényesítéséről, csak

arról lehet szó, hogy ahhoz sokkal jobb út vezet.

De hogy az ilyent megtalálják, akadályozza

az önző szempont, és tévedés, hogy feladná azt

bárki, önként, kényszer nélkül, és most erről van szó,

a békés közmegegyezés legyen a megoldás.

Az át- vagy túllátó képesség segít, korlátok

lebontása elvi síkon időt és teret, jó

és rossz hatást tekintve, mit érdemes tartani,

milyen álláspontot, és milyet lehet elvetni.

Még nagyobb áldásosság ebben a gondolkodás

régi mód, eredeti értelmű művelése,

ahol a valóság egy-az-egyben számításba

veendő, s nem annak már értelmezett alakja.

Világalkotásról van szó, helyzetfelismerés

mentén, nem a begyöpösödött nézetrendszerek

bármi áron történő „ügyes” fenntartásáról,

éppen mikor az ügyesség megtörik az ügyön.

És beleremeg, vagy belepusztul, aki rosszul

kalkulált, nem babra megy a játék, nem bábukkal

játszunk, nem lehet emberekkel kísérletezni,

az sem marad életben, aki felelős érte.

Inkább tehát messzire kell nézni, látni, bele

a történelmi múlt éjszakájába, sötétben

tartott összefüggésekbe, kivált bűnökbe, mit

azok őriznek emlékben, kik elszenvedték.

Meggyőzni egymást, hogy nem kell megismételni az

egyszer-kétszer megszenvedett tévedést, hibát,

hanem mánál, holnapnál is előbbre lépni, és

helyreállítani édenkerti közösséget.