Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1597)

Ha még nem gondolkodtál el rajta, hát, ideje,

miként tudott hatalomra jutni a pénz, minden

természetes emberkapcsolódást úgy háttérbe

szorítva, hogy már feledtük annak alakzatát.

Több szálon fut a magyarázat, mint amit el tudsz

képzelni előzetesen, a tényeket pedig

nem ismerjük, melyek az összefüggést mutatnák,

de azért áthidalható ismeretszakadék.

A kereskedelem a folyamat kulcsa, s ember-

lealacsonyodást szülő alkalom rabláshoz,

mit túlnyomó többség akarata ellenére

véghez vittek kevesen, s annál kegyetlenebbül.

Nem véletlen volt a kincsfelhalmozás, segített

egymás termékéhez hozzájutni, földrajzi és

szakmai különbségek előnyeit használva,

ez mindenki kedvére és örömére történt.

Az ilyen cserében fellépő törvényszerűség

azonban az egyik oldalon megsokszorozott

gyűjtött értéket, mert sok kicsi sokra megy haszon

nyereségből, és szabad felhasználás adódott.

Voltak, akik igénybe vették, de csak tekintély

birtokában kaptak belőle, eladósodás

viszont mindenkit érintett, lefokozott, mert

a rendszer zsoldosokkal tartotta fenn magát.

Már ennyi is elég lett volna nyers működéshez,

de a kilógó lóláb eltakarására a

szellemi szférát is bevetették, s helytartói

földi háttéruralkodóvá tették magukat.

Hogy ne tudjon belekötni senki, fellázadni

ellene túlnyomó többség erejét bevetve,

mindenkire vonatkozó túlvilági parancs

szabályozását aztán gazdagok tiporhatták.

Szegények nem, hiszen a tiltásokat kényszerrel

érvényesíteni tudták rájuk, és messzire  

elterjesztették, sosem látott területekre

a fejedelmek a jól tejelő szolgaságot.

Hogy honnan hová, ugyanúgy homályban tartott, mint

a gazdagság eredete, megvan hozzá módszer,

még ha fejlődött is a közléskultúra, ahogy

a lelkek gondozását is kézben tartják még mindig.