Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1604)

Paprika Jancsiból nem lehet Ludas Matyi, ha

Döbrögi helyére akar lépni, oda férni

a  húsosfazékhoz, ami bírálata tárgya,

e kemény vádak visszahullanak rá azonnal.

Hogy rablóbanda leleplezésével lehetne

célba érni, jó irányba fordítani a múlt

hibáit, ahhoz bizonyítani kellene, hogy

nem lépnek bele ugyanoly mocsaras ügyekbe.

Nem elég ellenkezni a hatalommal annak

megragadása érdekében, de új értelmet

kell adni neki, eltérőt addigiaktól, s így  

teljesen más jövőt mutatni fel célzatosan.

Ha szükséges, mert egyértelmű a hangoztatott

vádak nyilvánvalósága, hogy nem mehet tovább

ugyanúgy az ország szekere, mert nem a kátyúk

törik a tengelyt, szakadék széle billent-borít.

Netán másfelé kellene építeni utat,

s nemcsak földön, de vízen, levegőben kezdeni

közlekedést, és olyan témakörök felé, mit

eddig tagadtak mint kívánatos elérhetőt.

Tárgykör pedig elméleteket is bőven érint,

nem lehet megspórolni, tovább halogatni az

érdemi vitát, beleállást nézetrendszerek

értékelésébe és továbbgondolásába.

Első lépésben, mert aki tájékozott, tudja,

a világban a legtöbb a szőnyeg alá söpört

elvi nehézség, önellentmondások sorával

találkozik, aki dolgok mélyére mer nézni.

Felmerül ugyanis a felelősség kérdése,

hiszen az élet maga nem életbiztosítás,

gyermekeket például kik vállalhatnak bátran,

kinek-minek rovására élünk egyre többen.

Egységessé kikiáltott emberiségnek ki

adjon lelki támaszt, mely vallási nézetrendszer

váljon kizárólagossá, egyáltalán milyen

módon válhatna a tudomány ilyen vallássá.

S ha e kérdésekre nincs szándék válaszolni még

a legnagyobbaktól sem, ne pattogjon a bolha,

mert körömmel elnyomják, kicsiként fogjunk össze,

keressünk, tegyünk lehető egységben lehetőt.