Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1611)

Nem számoljuk, naponta hány gondolatunk támad,

s nem kutatjuk, honnan jönnek, szembe találkozunk

dolgokkal, eseményekkel körülöttünk s távol,

de világos, hogy nem ez az egyedüli forrás.

A szembejövőt is meg kell ítélni, gondolat-

ernyőt húzni rá, keretet és meghatározást,

és különösen emberek esetében van sok

tévedés, mert elvárások vezetnek bennünket.

Ami bejön, mert úgy van, sokkal több, mint ami nem,

sokan alig tévednek ismeretlen mezőre,

úgy alakítják az életük, ahogy kényelmes,

a gondolkodásuk ismert ügyek körül forog.

Naponta készítenek például ételt maguk

és szeretteik számára, munkába járnak, vagy

még csak iskolába, lépéseik kiszámítva

előre, nincs helye fejükben rossz gondolatnak.

Ebben jó esetben benne foglaltatik egész

életük, az ismétlődő évkör napjai és

az életszakaszoktól várható feladat- és

eredményözön, bizalommal állnak elébe.

A gondok a váratlan változásokból szoktak

fakadni, fordulópontként a döntési helyzet,

vagy a környezetváltozás szolgál, amikor az

időjárás befuccsol, vagy máshová költözünk.

Még ekkor is túlnyomóan szerepelnek elménk

hagyományos termékei, és az újat szintén

befogadjuk, alkalmazzuk rá értelmező és

újratervező képességünket, boldogulunk.

Baj katasztrofális helyzetekben támad, mire

nem lehet felkészülni, vagy sodródunk az árral

és kétséges a kimenetel, vagy beleállunk

a megoldás viharába, sokak ellenére.

Szélsőséggel megváltoztatjuk szokásainkat,

lemondás és helyettesítés régi értékek

sorsa, szükségállapot nemzedékekre, jövőt

csak a napi kihívások megoldása teremt.

Ekkor tehát nem a semmiből, nem is meglévő

készletből merítünk szellemiséget sikerhez,

hanem feltaláló szerepet vállalunk, s ilyet

egyébként, érzékenyen, békeidő is enged.