Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1622)

Élesben kipróbálatlan fegyvereket fejleszt

a világ erőszakos fele, háromnegyede,

értelmét mindegyik a többiek veszélyében

látja, de ha mind abbahagynák, nem lenne veszély.

Elmúlna a kitettség véletlenül kirobbant

pusztító háborúnak, lecsökkenne feszültség

még a mai szint alá is sokkal, a költségek

is másra lehetnének fordítottak, ésszerűen.

De mi az akadálya, hogy nem ez történik most,

hanem szegény országok is, és mindenki arra

költ, hogy lehetőleg túlszárnyalják szomszédjukat,

mindet, a katonai fenyegetések terén.

Mert egyébként a verseny folyik, sőt fokozódik

minden más téren is, nemcsak a sportban lehet nagy

eredményt elérni, győzelmet aratni ma,

de termelés, termesztés és kereskedelemben

szintúgy, ám fel sem merülhet, hogy ne egymás ellen

tevékenykedjenek, hanem a szükség ellen, a

a bajok megszüntetésére, a nyomor szégyene

és fájdalma felszámolására, sikeresen.

Mert sikertelen kísérlettel tele a padlás,

mind elvérzett, nevetségessé vált, vagy leverték

a fennálló rend tulajdonos haszonélvezői,

ne má’, szar kerüljön felül, mint pöcegödörben.

És ezzel el is jutottunk a magyarázathoz,

miért van mindez így, eme igen tarthatatlan

állapotban, hogy tőle majdnem mindenki szenved,

a gazdag lelkiismerete sem lehet tiszta.

A válasz nem egyszerű, mert a látszat csal, és azt

hihetjük, mindenki felelősséggel tartozik,

aki él, aki levegőt vesz, eszik, iszik, meleget

és hideget fogyaszt, nincs ingyen senkinek semmi.

Azt biztosítani kell, termeltetni, s eljuttatni

a fogyasztóhoz ma a legnehezebb kihívás, ami

régen megoldódott helyben, tízféle állatot

tartott mindenki, és persze növényeket kertben.

Mégsem ez ma a fő probléma, a robbanó- és

villanymotorok korában, folytathatnám a sort

a találmányok terén a műholdig, akarat

hiányzik másik ember lenyomását feladni.