Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1622)
- szilajcsiko
- júl. 3.
- 1 perc olvasás

Élesben kipróbálatlan fegyvereket fejleszt
a világ erőszakos fele, háromnegyede,
értelmét mindegyik a többiek veszélyében
látja, de ha mind abbahagynák, nem lenne veszély.
Elmúlna a kitettség véletlenül kirobbant
pusztító háborúnak, lecsökkenne feszültség
még a mai szint alá is sokkal, a költségek
is másra lehetnének fordítottak, ésszerűen.
De mi az akadálya, hogy nem ez történik most,
hanem szegény országok is, és mindenki arra
költ, hogy lehetőleg túlszárnyalják szomszédjukat,
mindet, a katonai fenyegetések terén.
Mert egyébként a verseny folyik, sőt fokozódik
minden más téren is, nemcsak a sportban lehet nagy
eredményt elérni, győzelmet aratni ma,
de termelés, termesztés és kereskedelemben
szintúgy, ám fel sem merülhet, hogy ne egymás ellen
tevékenykedjenek, hanem a szükség ellen, a
a bajok megszüntetésére, a nyomor szégyene
és fájdalma felszámolására, sikeresen.
Mert sikertelen kísérlettel tele a padlás,
mind elvérzett, nevetségessé vált, vagy leverték
a fennálló rend tulajdonos haszonélvezői,
ne má’, szar kerüljön felül, mint pöcegödörben.
És ezzel el is jutottunk a magyarázathoz,
miért van mindez így, eme igen tarthatatlan
állapotban, hogy tőle majdnem mindenki szenved,
a gazdag lelkiismerete sem lehet tiszta.
A válasz nem egyszerű, mert a látszat csal, és azt
hihetjük, mindenki felelősséggel tartozik,
aki él, aki levegőt vesz, eszik, iszik, meleget
és hideget fogyaszt, nincs ingyen senkinek semmi.
Azt biztosítani kell, termeltetni, s eljuttatni
a fogyasztóhoz ma a legnehezebb kihívás, ami
régen megoldódott helyben, tízféle állatot
tartott mindenki, és persze növényeket kertben.
Mégsem ez ma a fő probléma, a robbanó- és
villanymotorok korában, folytathatnám a sort
a találmányok terén a műholdig, akarat
hiányzik másik ember lenyomását feladni.
















