Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1627)

Senki nem mondaná, hogy nem ment a világ elébb

a fegyverek és a harci kocsi igen régi

első alkalmazása óta, sőt azt mesélik

nekünk, a gazdaságot húzó ágazatról van szó.

Mostanában, azaz jó pár száz éve – ötszázon

is túl lehet az az idő – tényleg sikeresek

csak erős hadseregű országok lehetnek, mi

inkább uralkodó családok sorsát jelenti.

Sikerül-e népeiket rávenni, elnyomva,

a hadigazdálkodás művelésére, mérnök

és munkás gyilkoló eszközöket hozzon létre,

olyan nagy mennyiségben, mint előtte még soha.

És a népesség is azért szaporodjon nyakló

nélkül, hogy sok katonát adjon, nekik aztán már

egyenruhát is rendeltek, újabb területen

érvényesítve a hadsereg kiszolgálását.

Talán a régebbi időkben nem volt oly éles

ellenségkép, amikor seregtulajdonosok

saját harcosai csaptak össze csaták során,

a néplélek megdolgozása utólag történt.

Hogy gyűlölje és félje szomszédját, mert támadást

hajthat végre ellenünk, vagy mert megérdemlik, hogy

mi lépjünk fel ellenük, hisz jogos sérelmet csak

így lehet orvosolni: furcsa együttműködés.

Nem közös eredményre hajt, kizárólagosság

vezérli, s azóta is így van, vagy drágán meg kell

fizetni a találmányokat, ha hozzá akarunk

jutni, vagy hódítva őket, el kell venni tőlük.

Így aztán minden bevétel oda fut ki, hogy a

hadikiadások százaléka emelkedjen

benne, a hírközlés is bonyolult képlet szerint

eredményezze a világkülönbség eszméjét.

Hogy lenni kell vezető hatalmaknak a földön,

különben egymás torkának esnének a népek,

amint gyilkosok is járnak köztünk újabban, ezt

szent kötelességük biztosítani háttérben.

Hogy kinek, kié e feladat s miként tudja

elvégezni, érvényesíteni akaratát,

még kérdezni sem szabad, ezért nem ment a világ

előrébb, bár kifinomult elnyomást végez.