Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1629)

Ne légy elégedetlen, telhetetlenné se válj

magad előtt, s emiatt belemenj rossz döntésbe,

hanem okosan számolj korszak értékeivel,

hogy abból mire van szükséged, mi lehet tiéd.

Ne érezd elnyomásnak a világ terhét, amit

az életviselés rak válladra, annyit vállalj

belőle, amennyi elég, ne kevesebbet, ne

többet, becsület és emberség mérje ki utad.

Ne nagyravágyás vagy könnyebb érvényesülés, mert

az visszájára fordulhat, légy kétfenekű dob,

és nem érhet meglepetés, kétoldalról verve

sokkal jobb hangzást érhetsz el, magad megmutatva.

Hogy nem vagy alávalóbb elődeidnél, akik

lehetővé tették a léted, felnyergelt lovat

adtak alád, poroszkálj, vagy vágtass vele, de ne

szakadék felé, jóra használd tehetségedet.

Légy több, mint eddig bárki, és ez nem lehetetlen,

sőt adottság, már-már kötelesség, ha egészség

szerencséjében részeltettél, vállukon állsz,

akiket meghaladsz, szervesen épül a jövő.

Nem a tiéd csupán, mert egyedül semmi lennél,

ezért van beleszólása mindenkinek irány

meghatározásba, s a hozzáértők győzzék meg

igazukról a többieket, szabad döntéshez.

Törekedj egy-egy ilyen terület-felelőssé

válni, élvezve eredményeid bizalmát és

mások jótéteményit, ne rekeszd ki magad,

se kishitű, se öntelt ne lény megtévedetten.

Tekintsd természetes áldozatnak életedet,

hogy boldogulásodhoz olyan alkotás vezet,

ami elkoptatja az életidőt, s ne feledd,

tisztelet csak a valódi teljesítményért jár.

Fiatal lobogást ne akarj kinőni, nehogy

lelohadjon lelkesedésed, add át vagy vedd át

mások felé-felől, hogy társaságod legyen, és

rajongásod ne szűnjön meg az emberek iránt.

Járhatsz mindenfelé, ma már otthonos vagy akár

külföldön is, egyetemessé tett körülményben,

de ne feledd, ne tagadd meg egyediségünket,

amivel túléljük a legnehezebb sorsot is.