Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 163.

 163.

Hol van régiségünknek élő határa?

Hát, jelekkel felírva szemöldökfára.

Meddig megy el a részletes emlékezet?

Jól megmutatja vallási felekezet.

Tovább már a „holt nyelvek” vezetnek félre,

nép száján az élményt tanítás tesz jégre,

de azért megmaradhat a monda-hozam,

„Mikor Jézus a földön járt…” mesefolyam.

Emígyen kiegyezett a két irányzat,

megmaradt alapzat, nem dőlt le állványzat.

Hogy mennyi áldozattal járt ez a döntés,

elfeledtette velünk szentelvíz öntés.

Azóta se kutatjuk, mert hisszük titkát,

olvassuk, amit a parancsolat diktált,

de a csillagok között sem keressük már,

akinek csodáit még övezi talány.