Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1635)

Nem a véleményszabadsággal van baj, hanem a

véleményparancsnoklással, előbbi megléte

még nem biztosítja az igazmondást, ha nincsen

mód eljutni ellenőrzött tényekről szólalni.

Nemcsak a tálalás lehet lehengerlő, de ha

szűréssel találkozunk, nem tudunk róla, hogy nyom

nélkül törölték a hírt, ami fontos lett volna,

a valósághű tájékozottságunk számára.

Hogy tényleg véleményt fogalmazhassunk meg, elég

ismeret birtokában, amit aztán összevet

addigi tudásunk, tapasztalatunk a magunk

és egész közösségünk érdekszempontjaival.

No, ez az összehasonlítás nem történhet meg,

ha eleve kizárják megszületését, s hogy kik,

eme szerkezetből fakad a válasz: helyettünk

már előzetesen a maguk javára döntők.

Erőfölényt birtoklók, akik nem akarnak már

nyíltan harcolni velünk, esélyt sem hagyva nekünk

megválasztani a saját utunkat, szabadon

dönteni, mert az kockázatos lehet rájuk.  

De a nagyobb kockázat végsősoron maga ez

a folyamat, mert ennek során nemcsak elv sérül,

hanem a gyakorlatnak is lehet vesztesége,

rossz irányt vehet, hiszen egyoldalúvá válik.

Mindenoldalúság helyett ugyanis szűkül a

figyelembe vett adattenger, s lelkesedésünk

igencsak alábbhagy, ha távoli célokért kell

erőnket megfeszítenünk, mintha gépek volnánk.

Legalább részben át kellene látnunk a fontos

kérdéseket, ha keveset tehetünk is hozzá,

ha bemutatásuk megkövetelt, összeszedett

lesz, nem elnagyolt, nem is takargathat tévedést.

Mert mindennek az a nagy veszélye áll fenn, hogyha

szűk üzleti vagy hatalmi csoport dönt sorsunkról,

hosszú időre meghatározó módon, téves

útról nem lehet visszafordulni és elveszünk.

Erre mutat példát a föld-, ember- s társadalom-

történet, változáshoz alkalmazkodás örök

követelmény, nem szabad bebetonozni sikert,

előre dönteni, mily jövő jöjjön, mert más jön.