Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1636)

Világhelyzetet világálom mint világnézet

alig befolyásol, de világérdek irányít,

ráadásul nyilvánosan történik mindez,

nem titkos tanácsban, mire bátorságunk rányit.

Behatolni sem tud tényfeltáró újságírás

internetes anyagokba, leleplezni gonosz

összeesküvést, mert nincs olyan, szemünk elé tárt

világszándék, mi hatalmasoknak hasznot szoroz.

Vannak újdonságok, húzó ágazatok, viszont

a leghagyományosabb sikergazdaság ma sem

az élelmiszertermelés, hanem fegyvergyártás,

csupán halál szolgálata, az életé ha nem.

Nem tömegélelmezés színvonal emelése,

de tömegpusztítás, világunk lerombolása

hatékonysága tökéletesítése, mérnök-

erkölcsök tagadása, jövőnk elárulása.

Kiárusítása, ha tetszik, mert a Föld erőforrását

újíthatatlanul fogyasztják, végéig vigyék,

találmányok békés alkalmazása is üzlet,

az ember magába vetett hitét aláássák.

Hangsúlyozom, mindebbe beleegyezni látszunk,

nincs ok másra hárítani a felelősséget,

magunkra kellene venni, ha a világ bűnös,

befogadók nélkül elhalnak a kísértések.

Van még néhol igaz hagyománya tiszteletnek,

öregeknek, szerény szokásoknak, életőrző

magatartásnak, de háttérbe szorulva egyre,

harsogó világfelhajtás lett a talmi győző.

Hiszen fékevesztettségnek veszettség a vége,

nem rohanhat mindenki a pusztulásba, legyen

eszünk, jobban járunk, ha megelőzünk vízözönt,

minthogy páran maradjunk életben Noé-hegyen.

Nem ilyen nagy a baj, nincsen nagy veszély, kiáltják

a sötétben tapogatódzók, világéghajlat

változása okának találgatói, de nem

tagadható, hogy már sosem hull ránk mannaharmat.

Mesterséges megosztottságunk múltán látunk majd

valóságot, és megoldást talál jó akarat,

első feladat tehát társak megbecsülése,

s bolygón által érvényes lesz, ki mint vet, úgy arat.