Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1643)

Téged, Isten, dicsérünk,

létet adtál minékünk,

de nem csupán egyszerűt,

világismerő eszűt.

Hidat alkotunk folyton

egymás felé, szó oldjon

feszült tudatlanságot,

képezzünk szép világot.

Olyat, ahol az ember

határtalan, mély tenger,

lelke magasan szárnyal,

élete telt csodával.

Megtalálja a helyét,

minden pillanat emlék,

s idő-független álma

örök boldogság vágya.