Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1650)

Dallam és szöveg, ha te énekled, egy lesz veled,

de ha csak hallod, hallgatod, az élmény kevesebb,

bár a ritmust doboljuk, de a csúcsteljesítményt

gitáros, harmonikás nyújtja, ki nekünk játszik.

Mert ő is mulat, énekelve, s mi, nem zenészek

még csak találgatni sem tudjuk, mit jelent neki,

mikor zenél, magának választ dalt elsősorban,

ezernyi dallammal szórakoztatva, és mind más.

Mind szép neki, nekünk is, de ő előre tudja,

mi következik, milyen futam, összhangzat, sőt a

szöveget is pontosan, több versszakra rúgva is

ő ismeri, s fegyelmezett, csak keveset iszik.

A többiek többet, sőt táncra is perdülhetnek,

csak magukban, miközben igen jól kiszolgáltak,

így akik nem akarnak dalt rendelni, azok is

jól elvannak egész este, a jókedv magasán.

De van nótájuk, s apjuknak is volt, mind sorra

kerül, a felhozatalt hárman-négyen már igen

fel tudják dúsítani, más vidékről valók, így

újat képesek előadni, halk kísérettel.

A húrok szinte beszélnek, még ha csak pengetik

is őket, de oda és vissza, valamint a játék a

vékonyabbakon az igazi, fülbemászó,

mintha ismételné a szöveget, változatos.

Dallamon is túl, kívül kerül, önállósodik,

a hangulat tőle szétterjed a tetőn, hová  

előzőleg hágott, s amikor az ismétlésnél

járunk, kicsit sajnáljuk, hogy hamarosan vége.

Közben a sült húst is enni kell az italhoz, meg

az illata miatt, ínycsiklandó, addig más fog

énekelni, de a fejünkben ott rezeg minden,

részese vagyunk a megismételhetetlennek.

Különösen jó baráttá tesz a közös ének,

közelebb vagyunk egymáshoz, mint beszélgetéskor,

persze, most is becsúszik valami nevettető,

és a vidámság alaphelyzet, zenei ízű.

Minden együtt van és adja ki a keveréket,

már semmi sincs külön-külön, és senki egyedül,

hát próbáld ki te is, ha még nem sikerült zenész

baráttal együtt átmulatni délutánt, estét.