Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1654)

A tiszta gondolatnak nincs hátsó szándéka, ám

azért a gondolkodás akaratlagos, s ugyan

belülről jönni látszik, de külső tényezőkre

gyorsan válaszol, ha ösztönösségre van szükség.

Mert minden gondolat számunkra, – még érzékelés

eredménye is, nem találgatjuk, mi az, hanem

a találat váltja ki a látványt, hallomást, és

még azt is tapintjuk, amihez hozzá sem értünk.

Lehet kötözködni a részletekben, hogy pedig

megtanuljuk az ismeretlen dal dallamát is

hamar, de ha szokatlan hangskálát használnának

hozzá, sokkal nehezebben, vagy talán nem, menne.

Ismerőst is messzebbről felismerünk, minthogy az

arcán lévő jellegzetességeket meglátnánk,

azaz ismeretlenen azokat csupán sokkal

közelebbről vagyunk képesek azonosítani.

Hozhatjuk tovább a példákat érzékelésről,

hogy miért észlelés az, vagyis képzetet rendel

hozzá agyunk, ha tud, s ha nem, létre sem jön, üres

járat, s mennyivel inkább így van eszmeiségnél.

Ha művészeti, tudományos vagy bölcseleti

az élmény, előzetes ismerethalmaz, módszer

szükséges a befogadásához, ami tehát

alkotás, s továbbgondolás, továbblépés lehet.

Már közelítünk az akarat kérdéséhez, hogy

annak mi a helye ebben a folyamatban, mert

hogy van, az biztosnak látszik, hiszen törekvések

nélkül nehezen képzelhető el az életünk.

Persze, szeretnénk sokmindent tudni, birtokolni,

végezni, de ez nem ugyanaz az indíttatás,

mint amikor külsőt behozva beleszólunk a

világról szóló ismeretekbe saját célból.

Ott ugyanis nincs helye a legkisebb önzésnek

sem, mégha ezt az állapotot gyermetegnek is

tartják a szirakúzai türannosz óta, ő

rabszolgává tétette az ezt bíráló bölcset.

Platónt kiváltotta egy tanítványa, de mi nem

tudunk szabadulni e kötelékből, ha soká

nyomulunk ügyeinkben diktátorként, esetleg

mások mögé bújva, de nem egyetemes elvhűn.