Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1656)

Jön az egyéni gondolkodás befagyasztása

lényeges ügyeket illetően? – mintha már nem

kérdés, hanem valóság lenne, itt lenne velünk,

olyan jelenségekkel szembesülünk gyakorta.

Legerőteljesebben a veszély törvényhozás

szintjén riogat, mert betiltják ellenvélemény

előadását a legelterjedtebb közlések

eszközrendszerében, mégpedig büntetés által.

Az ellen már nem szólalhat fel szinte senki, mit

ezek közvetítenek, szentírásszerű parancs

alakjában, csak az egyetértés vele helyes

magatartás, ha megérted, biztos elfogadod.

Mert lépcsőzetesség van beépítve, az egyes

megállapítások, állításokból fakadó  

folyomány életellenes, világdúló mivolt

ténye, ami inkább hallgatólagosan sugallt.

Neked kell érezned, hogyha átléped a határt,

nem egyezik a véleményed és ki is mondod,

olyan következményeket segítsz elő, melyek

aztán lavinaszerűen hatnak, felgyorsulnak.

Mellékes, hogy semmi nincs bizonyítva, s káromlás,

szentségtörés ha igazolást kérnél hamisan

egyöntetűnek mondott elv, elmélet esetén,

a megfélemlítettséged mutatja, hogy igaz.

Persze régóta folyik az egyirányúsítás,

csakhogy mára a hírforrások, közfórumok legtöbb

részben kevés kézben összpontosulnak, alig van

magánosoknak lehetősége megjelenni.

És ha van is, annak vegyes a színvonala, mert

az akadémiai szféra kap támogatást,

anélkül dolgozók kiszolgáltatottak tévedés,

elavultság felé, örülnek kis találatnak.

Amibe kapaszkodnak elkeseredésükben,

de a megtévesztés mesterei ellen csak

saját színvonalukon lehet harcolni, és ezt

nem éri el az „igaz” oldal, egymást is marja.

A nagy baj újabban, hogy nemcsak tabutémákat

tiltanak, hanem a szabad kutatást nyomják el,

tévutak támogatásával is, megtévedett

jószándékúaknál, tisztább gondolkodás segít.