Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1662)

A kényelem két értelme megtévesztő lehet,

mert nemcsak alapvető szükséglet-teljesítést

jelent, hanem annak kedvezőbb mintáját, mint az

alacsonyabb fokú, kényelmetlenséggel járó.

Kényelmesebb bekapcsolni a gázfűtést, mint fát

vágni, előtte beszerezni, vagy gyűjteni, sőt

a szénnel is ez a helyzet, olaj sem kisebb gáz,

viszont a hőszabályozót már kapcsolni sem kell.

Előre beállíthatjuk, nappalra-éjjelre

a hőfokot, s kérdés, akkor mi dolgunk marad,

ha minden fűtési feltétel magától teljes,

teljesül, kényelmünket biztosítja pazarul.

Hát, ennek ellenértéke megteremtése, mert

semmi sincs ingyen, legfeljebb gyermekkorban, de őt

meg a jövő szolgálatára neveljük, akkor

álljon helyt, amikor eljön a saját ideje.

Mindeközben, az egészre nézve, nem mondható,

hogy mindenki kényelmesen tud boldogulni az

életben, sokaknak kell keményen dolgozniuk,

és egyesek lustálkodni látszanak mellettük.

Például az értelmiség, művészek, kötetlen

munkaidőben dolgozók, de nekik másféle,

lélekkoptató munkájuk lévén éppen testük

lesz kitéve a mozdulatlanság veszélyének.

Az egyensúly ugyan megteremthető mindenki

számára hasznos elfoglaltság eredménye és

annak a munkának könnyebb elvégzése között,

amit gépek tesznek lehetővé minduntalan.

Már a kőbalta is, a nyíl és a kunyhó, sokkal

jobb körülményeket teremtett, s főzés, sózás,

ízesítés, kelesztés, mind-mind könnyítette az

étkeztetés feladatát, s finomabbá is vált.

Gazdagság és kényelem együtt jár, inkább lelki

értelemben, mert a kiszolgáltatottság igen

rosszul esik, és a szegénység olyan állapot,

bár biztonsággal párosulhat szerény élet is.

Végül a törekvések, a viszony hozzá baljós

árnyékot vet, mert azt elérni ne cél legyen, de

természetesség, amint tömegével vállalnak úgy

kihívásokat, hogy közben hiány a kényelem.