Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1664)

Kinyílik a világ minden reggel,

fényruhájába öltözik a táj,

mosolyog a lelked nyitott szemmel,

pillanatkeltőn repdeső madár.

Méhecskék gyűjtögető hajlamát

te is megéled gyönyörűséggel,

hallod a teremtés hívó szavát,

tele a szíved édes reménnyel.

Igyekvőn fordulsz mindenki felé,

megmutathassák igaz arcukat,

bátran odaállsz kihívás elé,

keresni égen Nap-szerű lyukat.

Felszállni látványosság csúcsára,

ahonnan a messzeségbe látni,

rájőve, mi létezésünk ára,

végzet előtt egy lépéssel járni.

Ami még nem volt, alkotni olyat,

önzetlen, emberiség javára,

megülni szántás közben a lovat,

őszt szeretni, ha nyarunkat zárja.